26.fejezet

Hát igen meghoztam a 26.fejezetet, remélem tetszeni fog!;) a végére tessék egy két komit nyomni!

Hangosan bömböltettem a zenét apu öreg Fordjába. Éppen a Thirty Seconds To Mars - This Is War-ja ment. Hangosan teljes beleéléssel énekeltem a szám szövegét. A fél város hülyének nézhetett, de kit érdekel, ha egyszer boldog vagyok? Vigyorogva álltam meg Zora és Jake közös kicsi háza előtt. Óvatosan bekopogtam az ajtón, majd halk lépteket hallottam.

-         igen?- jött ki Zora kómás fejjel.

-         Jó reggelt, meg hoztam a reggeli kávéjukat.- mosolyogtam, mint egy idióta. Az ő szemei, pedig meg lepőségtől kigúvadva, majd ki estek a helyéről. Majd sikoltva a nyakamba ugrott, gyorsan elvettem a kezemben lévő kávét az útból és átöleltem, szeretett barátnőmet.

-         Te most komolyan itt vagy?? Avril Rosalinda Swan, mi az ördögért nem szóltál, hogy visszajöttél?- vont kérdőre még mindig szorosan ölelve.

-         Kicsim, miért kiabálsz?- jött ki Jake is egy szál alsónadrágban álmos a rossz kifejezés, tök kómás fejjel, majd az ő reakciója is ugyan ez volt. a szemei kigúvadtak, tátott szájjal bámult majd lassan fölemelte a kezét és rám mutatott, itt már elengedtük egymást Zo-val és csak, néztem, hogy mit reagál Jake.- Zora ha ez egy ujjbab boszorkányos trükköd nagyon rossz vicc! Seth nehogy meglássa!- morogta unottan

-         Te hülye! Ő az igazi Avril!- nevette

-         Nem vagyok vicces kedvembe Zora- morogta egyre kedvtelenül, mire én megelégeltem és nyakába vetettem magamat. A hirtelen jött súlytól hátra estünk rá a gyepre.

-         Most már elhiszed, hogy ÉN vagyok az?- nevettem még mindig.

-         Igen, de hogyan? És miért?

-         Erre én is kíváncsi vagyok- dőlt neki a ház sarkának Zo kérdőre vonó tekintettel.

-         Őőő tudjátok.. van olyan, hogy az ember… ő nem megyünk be- hablatyoltam össze vissza mindent, és fölpattantam, majd levettem a kocsi motorház tetejéről a két kávét és az ajtó felé táncikáltam. -hoztam fincsi kávét! Senki sem szereti hidegen a kávét! Főleg nem reggel! Na nyomás gyertek!- rohantam be a házukba de meg is álltam, mert nem tudtam, merre menjek.

-         Szóval mikor is jöttél vissza? -kérdezett elsőként Jake amikor a konyhában ültünk az asztalnál.

-         Tegnap.- válaszoltam mosolyogva- de mielőtt félbe szakítanátok! Azért nem jöttem el hozzátok, mer először Bellával, találkoztam és utána…. Sethtel- pirultam el, visszagondolva a tegnap délutáni találkozásunkra.

-         Óó mesélj- fészkelődött a székén izgatottan Zora

-         Nem volt semmi, meg beszéltük, kibékültünk, és most újra boldogok vagyunk!- vigyorogtam.- amúgy ti mióta vagytok, vagyis mióta éltek egy lakásban?- tudakoltam körülnézve a kis takaros házon.

-         Úgy…. Másfél éve.- mosolyogta hamiskásan és közelebb bújt élete, szerméhez. Nagyon édesek voltak így együtt.

-         Na és történt valami. Mint például Belláéknál?

-         Nem, mármint eljegyzésre gondolsz? -lepődött meg Jake

-         Nem tudom, de mondjuk, vegyük konkrét példának azt.

-         Őő nem történt semmi ilyes fajta lánykérés.- mondta Zora talán kicsi csalódottság is volt a hangjába, de próbálta leplezni, de ez nálam nem sikerült, és szerintem ezzel saját maga is tisztában volt. itt el is könyveltem, hogy hagyjuk is ezt a témát.

-         Valami történt még?

-         Még nem, de elvileg fog. -mondta komolyan és vészjóslóan Jacob.- Volturi ide akar jönni, mivel Edwardnak és Xéniának gyermeke született.- elég értetlenül nézhettem a Xénia résznél, mert Jake elsóhajtotta magát és neki kezdett a magyarázkodásnak.- Xénia, Edward legújabb szerelme, és amint hallottad sikerült a csajnak bekapnia a legyet, és az a kis vakarcs meg is született Rebecca, elcsavarva Leo fejét. Leo a legújabb falkatag. Szóval a Volturi meg tudott a kislány létezéséről és minél előbb meg akarja semmisíteni a félvér vámpír farkas keverék lányt. Mivel Leo bevésődött kötelességünk megvédeni a családot főleg, hogy az én falkámba történt a bevésődés. Ezért most össze kellett fognunk a Cullenekkel és velük gyakorolunk nap, mint nap a csatára.

-         Amit jobb lenne, ha elkerülnének- tette hozzá suttogva Zo. Kicsit furcsa volt nekem ez az egész. Hideg zuhanyként ért. Sethtel pedig erről beszélnem kell.

-         És tudok valamiben segíteni?- kérdeztem félve

-         Bármennyire jó is lenne, Seth biztos nem enged majd csak a csata közelébe se, likvidálni fog legalább Mexikóig, hogy biztonságba érezzen téged. -mosolygott Jake kedvesen

-         De… ez badarság! Nem akarok kérkedni, de talán mi ketten Zorával tudjuk a legtöbbet, amit kell. És hanem engedtek oda tuti, hogy nem élitek túl. Annyi idióta varázsigét, harci technikát és ehhez hasonlókat magoltunk és tanultunk be, hogy az már képtelenség. Igazam van? -pillantottam elszántan barátnőmre, aki hevesen bólogatott, Jake pedig megadóan sóhajtott egyet. Az én arcomon, pedig diadalos mosoly terült szét.

-         Össze kell hívni a tanácsot, és a falkát meg a Culleneket. -mondta, és föl hörpintette azt a pár korty kávét.

-         Nekem mennem kell. Sajnálom, Emilyék boltjában segítek.- nyomott egy puszit az arcomra majd jake váltottak egy búcsúcsókot majd fölszaladt a szobájába, és pár pillanat múlva már el is hagyta a házat. Vártam, amíg a kocsija motorja fel nem dördül és hagyja el a kicsiny házikó felhajtóját. Úgy három perc múlva megszólaltam

-         Te Jake, miért félsz?

-         Tessék- ocsúdott fel bambán nézve rám. Szegény annyira látszott rajta hogy az utóbbi időben egy szemhunyásnyit sem aludt.

-         Miért félsz, attól hogy ő majd nemet mond?- kérdeztem meg máshogy, hogy megértse mire is gondolok igazán.

-         Nem is tudom…..

-         Jake, Zora halálosan beléd van esve.. ilyen bevésődés szerű dolog nálunk is van. és te és Zora egymás bevésődései vagytok, Zo akkor is fog szeretni, ha transzvesztita leszel!- mosolyogtam, akár Pink hajjal és zöld mellírókkal de ő akkor is ugyan így fog téged imádni!

-         Igazad van meg minden, de nem tudom….

-         Jake, aki nem mer az nem nyer.- mondtam az első eszembe jutó bölcsességet.- meg kell próbálni, és hidd el én már csak tudom, Zo csak erre vár, hogy megkérd a kezét.- tettem a vállára a kezemet biztatóan mosolyogtam rá.

-         Rendben.- sóhajtotta én pedig föl álltam.- Avril! -szólalt meg amikor el hagytam a konyhájukat. Visszafordultam és bepislogtam a konyhában ülő Jakere, aki zavartan tördelte ujjait.- eljönnél velem, jegygyűrűt választani?- szólat meg lassan és halkan.

-         Persze- vigyorodtam el- meddig lesz a kisasszony munkában?

-         Fél háromig.- nézett a fali órára, ami tizenegy órát mutatott.

-         Akkor futás fölfelé öltözz fel, tett rendbe magadat addig én kint várlak a kocsiban. Aztán sietni!- futva ment fel a lépcsőn, én pedig kimentem a kocsimhoz.- Jake semmit sem változott, ugyan olyan bohókás mint volt, na és Zora ugyan olyan vidám és kicsapongó pint volt.- ráztam a fejemet rosszallóan amikor visszagondoltam néhány iskolai csínytevésünkre. Öt percet sem kellett várnom mire Jake kirobogott a házból és bezárta majd bepattant mellém. – akkor indulhatunk?- kérdeztem vigyorogva, mire ő is viszonozta és beletapostam a gázba.

-         Na melyik tetszik jobban?- kérdeztem mutogatva a gyűrűkre, amik szebbnél szebbek voltak.

-         Áhh nem is tudom. Egyik sem az igazi..- motyogta

-         Oké, akkor bemenjünk máshova, vagy mit csináljunk-, kérdeztem mire ő szeme felvillant.- mi az?- kíváncsiskodtam, mire ő kifelé kezdett húzni a boltból-, viszlát! -nyögtem, amikor az utolsó pillanatban az eladónak.- jake mit akarsz? Hova rohansz?

-         Rájöttem valamire, de előtte szeretném hallani a véleményedet.-állt meg.

-         Oookéééé. Üljünk le és együnk valamit közben, pedig mond el.- mondtam és elindultunk a gyorskajákkal teli tömött sorra. – szóval, hallgatlak!- könyököltem az asztalra a fejemet megtámasztva, néztem Jake-re.

-         Szóval, apunak még megvan az eljegyzési gyűrűje amivel anyut eljegyezte.

-         Csak nem?- engedtem le a kezemet az asztalról és elkezdtem izgatottam ficánkolni

-         Ha arra gondolsz, hogy azzal kérem meg a kezét akkor a válasz egy böhöm nagy IGEN!- vigyorogta mire én fölpattantam és a nyakába vetettem magamat, pár percölelkezés után visszaültem a helyemre és elkezdtem enni, a kifizetett kajámat,

-         És mégis hogyan? Mikor?- özönlöttek belőlem a kérdések, talán jobban izgultam, mint Jake

-         Hátt….. vagy ezelőtt a Volturis herce-hurca előtt vagy az után.. nem tudom igazán. Ha meg valami romantikára gondolsz nem nagyon fog menni. -fintorogta.

-         Oké… hát szeretnéd minél előbb?

-         Igen.

-         Hát akkor meg mire vársz? Jake itt a nagy lehetőség!- bíztattam-, kérd meg a kezét ma délután!

-         Oké- mondta és közben rám mosolygott, majd föl emelte hatalmas tenyerét én, pedig belepacsiztam. Jake olyan volt mintha a bátyám lenne. Nagyon hülye, bohókás, vidám. Egy gyerek felnőtt 25 éves férfi testébe zárva. Pont olyan cuki fiú, aki Zorához illik. Nem sokáig bóklásztunk a bevásárló központba Port Angelesben, így amikor végképp végig rágtuk, hogy hogyan is gondolja az egész lánykérést, haza indultunk.- hát akkor, szia!- köszönt el és kiszállt a kocsiból, én pedig integettem majd elhajtottam, egyenesen a műhely felé.

-         Helló-ó- köszöntem amikor beléptem a kicsi garázsba.

-         Szia!- köszönt Paul a kocsi alól kigurulva, majd kitágult szemekkel bámult rám, amikor pedig hirtelen föl akart ülni beverte a kocsi aljába a fejét majd szitkozódva föl állt, és megtörölte a kezét. –Avril, Szia! Nagyon hiányoztál csajszi!- pörgetett meg maga körül majd letett a földre és végig nézett rajtam- wow, jó csaj lett belőled te lány, nem mintha addig nem lettél volna az!- kacsintott rám.

-         Hüümm köszönöm a bókot, de te sem panaszkodhatsz apuka!- mosolyogtam, Paul még mindig ugyan úgy nézett ki, egy szemernyit sem változott. – amúgy Leah merre található?

-         Jobbra a második ajtó. -mutatta a kis kék acél ajtót majd visszagurult a kocsi alá.

-         Kip-kop kivagyok? -dugtam be az ajtón a fejemet és minden szem rám szegeződött, közöttük a egy kis csöppségé is. Leah föl pattant és felém rohant.- szia!- öleltem magamhoz jó szorosan- hó-hó. Szevasz is törpe!- köszöntem a kis babahordozóban lévő babát.

-         Ő itt Annabella.- emelte ki a hordozóból a kislányt. -Bella ő itt Avril, a te kis keresztanyukád!- itt tökre lefagytam. Hogy mi én a keresztanyukája? Ennek a kis csöppségnek?

-         Komoly?- kérdeztem meghatódva

-         Igen.- mosolygott rám mire én megöleltem. Majd nyomtam Bella buksijára egy puszit.- tessék!- nyújtotta felém a kislányt, én pedig megfogtam és leültem Seth mellé.

-         Szia!- nyomtam egy csókot a szájára. Majd újra a kislányra néztem. – hát úgy látszik, hogy keresztszülők lettünk.- mosolyogtam majd a vállára döntöttem a fejemet.

-         Hát igen.- nyomott egy puszit a fejemre majd megsimogatta a kislány fejét.

-         Tessék.- nyújtottam felé a lányt, amit ő rögtön elfogadott. Annyira aranyosak voltak, olyan volt mintha Seth a saját lányát tartaná a kezében. Vajon, nekünk is megadatik az a lehetőség, hogy lesz egy csöppségünk, akit majd folyton babusgatunk? A gondolatmenetemből Seth zavart meg.

-         Avril- suttogta-, elmegyünk egy kicsit sétálni?

-         Persze-vettem el tőle a kislányt majd visszaadtam édes anyjának, aki időközben visszajött. Kézen fogva sétálgattunk a parton. – Avril, figyelj őő ezt más, hogy akartam megcsinálni meg minden.- kezdte el.

-         Seth ez nem vicces, kezdesz megijeszteni- tényleg féltem attól, hogy majd valami olyat fog nekem mondani, ami nem lesz kellemes.

-         Nem kell félned. –simogatta meg az arcomat, mosolyogva most is azon a szirt tetején álltunk, ahol annyiszor, kibékültünk és egymásra találtuk. Seth elkezdett turkálni a zsebében végül húzott ki belőle valamit.- Avril Rosalinda Swan, hozzám jössz?- térdelt le elém és kinyitotta a kis dobozkát, az én lélegzetem, pedig elállt.