Fájdalom és a szenvedés.
Nem mondom azt, hogy nem ittam de azt sem hogy keveset....
de legalább nem csak én voltam részeges állapotban hanem az össze körülöttem lévő ember is..
Sethtel folyton szócsatákat vagy éppen csókcsatákat vívtunk. de nem csak mi.
Jacob Zorával, Embry egy csajjal akit itt talált..... és így folytatódott a sor. Sethtel már lassan fél órája csüngtünk egymáson és egyre szenvedélyesebben. Seth keze egyre lejjebb haladt míg az én kezem pedig föl felé, hogy a hajába túrjak. egyszer csak meglöktek minket mire szétváltunk, ő pedig felröhögött majd Paulal kezdett el valamit hablatyolni. felálltam tántorogva és a bárpult felé vettem az irányt. odatántorogtam majd újabb kört kértem. éppen belekortyoltam az italaomba amikor megtántorodtam, de egy hideg kéz megfogott.
-csak óvatosan!- ölelte át jobban a derekamat. - egy iylen szép lány miért iszogat egyedül?- kérdezte csábító hangon.- vagy cak a haverjaid nem akarnak veled lenni?
-hmm.. nem
-hát akkor???
-gyere velem táncolni.- ragadtam meg hirtelen ötlettől vezérelve hideg csuklóját és a táncoló tömeg felé kezdte húzni. vadul és eszeveszettül táncoltunk, ő pedig egyre közelebb jött hozzám, míg ajkait rá nem nyomta az enyémre. itt minden kikapcsolt. vadul csókoltam vissza, mit sem törődve azzal, hogy elvileg nekem van gy szerelmem. egyre jobban tapadtunk a másik szájára közben elkezdtünk araszolni az asztalunk felé. nem értettem miért éppen oda. egyre hevesebben faltuk a másikat az ő márványosan hideg keze már a felsőm alatt járt amikor hirtelen valaki letépte rólam a srácot. mit csinálsz? -nyafogtam hisztisen, nem ismertem magamra.
- mégis mi a faszt csinálsz vele? -ordította kikelve magából Seth
-mi közöd van hozzá?
-tessék? hogy mi közöm van hozzá? -kérdezte még mindig idegesen meg hőkölve
-igen. nem hallottad? mi közöd van ahhoz amit én teszek??- itt már kint álltunk a levegőn. hirtelen meg lendült a keze és csattant az arcomon. fájdalmasan kaptam oda és szorítottam vöröslő arcomat. ekokr minden kitisztult.-te meg ütöttél? -kérdeztem halkan. mire ő csak nem válaszolt, de láttam a szemében hogy kezdi felfogni hogy mit tett.
-óó istenem.... Avril én....
-te meg ütöttél? -kérdeztem hangosabban és fölkeltem a földről. éreztem, hogy a testemet átveszi a düh. a hajam vörösen izzott úgy ahogy a szemem is zölden. ezt mind láttam Seth ijedt tekintetében. - te komolyan ezt tetted? Mégis hogy a kurva életbe merted? - közeledtem fenyegetően felé ökölbe szorított kézzel.
-én..én...sajnálom.. nem akartam.. kérlek Avril bocsátsd meg!
-még ezek után bocsánatot kérsz? te egy idióta vadbarom vagy! hogy lehettem beléd szerelmes? hogyha képes vagy megütni?-üvöltöttem az arcába.- undorító utolsó szemét láda vagy!-sziszegtem a képébe majd elviharzottam mellőle. nagyon dühös voltam azért mert megütött. nem fájt, na jó igen fájt. de inkább belül fájt, hogy az akit szeretek akit imádok képes volt megütni.
Seth szemszög:
Istenem hogy lehetek ekkora fasz hogy, megütöm ŐT!!!!! elviseltem volna azt ha még ő lekever egyet nekem vagy akár szétver mint hogy most elmegy. tudtam, hogy nem lesz kíváncsi rám. és ez zavart a legjobban az egészben... tisztában voltam az erőmmel és azzal is, hogy akit szeretek akit imádok akiért föláldoznám az életemet azt mos testileg bántalmaztam. nem ez így nem jó nem csak testileg hanem lelkileg is!
-Seth itt vagy kint?- jött ki Jake
-igen.
-mi történt?- na ezt a kérdést kerültem volna ki a legszívesebben.
-meg... meg...-nem jött ki a számon.
-mit meg? Seth beszélj érthetően!- kérelelt.
-én meg... meg... megütöttem.- hajtottam le a fejemet
-hogy mit csináltál?- kiáltotta Jacob
-megütöttem
-még is hogy juthat ilyen az eszembe Seth?
-nem tudom. nem rá voltam mérges és féltékeny hanem a fickóra aki rámászott. érted nem akartam bántani. elkezdtünk kiabálni egymással, aztán...megütöttem. nem akartam! komolyan nem!!! Jake higgy nekem!!!! kérlek! rogytam össze a földön.
Avril szemszög:
Nem tudok itt maradni. nem megy!!! ez így sok már nekem!!!! egyszerűen nehéz. hangtalanul beugrottam az ablakomon és össze pakoltam az össze holmimat. majd firkantottam pár sőt apunak és Bellának, hogy ne aggódjanak értem. fölültem a buszra ami nem mellesleg teljesen üres volt. egészen Port Angelesig mentem vele. ott leszálltam majd a szakadó esőben sétálva mentem el a repülő térig. ott vettem egy jegyet amivel a leggyorsabban tudok eljutni Barcelónába. mielőtt elindult volna a gép, fölhívtam a suli igazgatóságát, hogy meg van-e még a kolesz szobám. azt mondták hogy persze, nekem mindig fönt tartják. egy utolsó pillantást vetettem a repülő térre majd fölszálltam a gépre.
