29.fejezet

Sziasztok! Tudom nagyon sokat késtem.Sajnálom ez a nyár most eléggé összejött főleg az utolsó egy hónap. Azért jó olvasást. És komika:)))

Gyorsan becsuktam az ajtót a kardigánomat rögtön összehúztam magamon, majd nagy léptekkel mentem a kocsi felé, aminek sötét ablakain nem lehetett belátni. Amint kinyitottam az ajtót megcsapott az a kellemes illat, amint becsuktam az ajtót és a kocsi már is elindult.

-         Szia! – Fordultam felé mosolyogva. – Bocsi amiért olyan csúnyán beszéltem veled. – biggyesztettem le z alsó ajkamat.

-         Semmi baj, én is makacsa vagyok, és bízok benned. Tudom, hogy nagyon ügyes vagy, és nem kétkedek benned, csak konok idióta vagyok. Aki félti az ő egyetlen menyasszonyát. - fordult felém amikor piros volt a lámpa, és dobott egy szívdöglesztő mosolyt. Összekulcsolta az ujjainkat, és csak akkor engedte el amikor sebességet váltott. Fél óra alatt beértünk Port Angelesbe, igaz Seth tövig nyomta a gázt. Amint megláttam a hullámvasutakat és az óriás kereket, rögtön izgatott mosoly kúszott az arcomra. A szemem sarkából láttam amint Seth jót mulat az arckifejezésemen. Ahogy leparkoltunk a srácok már ott is termettek a kocsi elejénél.

-         Sziasztok!- köszöntem nekik mosolyogva és becsuktam a kocsi ajtaját. Én is az elejéhez mentem, és nem telt el egy perc de már egy forró kar ölelte át a derekamat.

-         Ugye nem volt hangos tőletek a ház? – Kérdezte mikor elengedtem Bellát, persze ott volt az arcán az a lemoshatatlan kaján vigyor. Mire én hasba, Leah pedig vállba vágta

Break Dance(ezt a képet mi csináltuk Ausztriába barátnőimmel  <3 Prater)

-         Kussolj Paul. – mordult rá. – Na de most itt fogunk állni?- ragadta meg a kezemet majd a bejárat felé kezdett el ráncigálni, miután megvettük a  jegyeket, a lányok már húztak is befelé. Hatalmas volt a terület ahol a park elhelyezkedett. Tele jobbnál jobb, izgalmasabb, adrenalin növelő játékkal amit csak el lehetett képzelni. Kicsitől kezdve az óriás hullámvasútig, dodjemek és körhinták dögivel és egyéb más hányinger keltő és gyomor átforgató játék. Persze hogy elsőként egy úgymond gyengére vittek föl a lányok. A fiúk pedig lentről kacagtak rajtunk ahogy sikoltozunk, lóg kezünk lábunk lefelé, és integetünk. A lányok gyomra többször az égbe vagy  a nyakukba volt, míg nekem meg sem kottyant. Amikor lejöttünk rajtam kívül mindenki szédelgett, amin persze megint csak jól mulattunk. Persze a második az ehhez képest kész hánytató gépezet. A fiúkkal kellett fölülnöm, Sethtel egymás mellé ültünk. Olyan gyors volt ez a hullámvasút, hogy azt hittem hogy leszáll a hajam a fejem tetejéről. De akkor ez még nem minden. Elindultunk fölfelé a hurokban, de kocsi megállt a hurok közepén épp amikor fejjel lefelé lógtál, adott vagy három másodpercet, hogy földolgozd, hogy hol is vagy, majd hirtelen elindult ugyan olyan gyors sebességgel, hátra mint amikor előre ment. No hát maikor erről lejöttem, Sethnek néha utánam kellett kapnia, mert különben elestem volna. A lányok szerették volna ha fölmegyek velük a Break Dancere. Este tizenegykor zárás időben hagytuk el a parkot.

-         Seth eljössz hozzánk? – kérdeztem amikor az kocsi mellett álltam.

-         Hát ma nem hinném, őrjárat van. – húzta el a száját.

-         És mi lenne ha eljönnétek hozzánk lányok, ameddig a fiúk lesznek otthon?- ajánlotta Leah.

-         Én benne vagyok. –mondta Kim

-         Mi is. –Néztünk egymásra Bellával.

-         Akkor ugorjatok haza cuccotokért. Meg kis párnáért aztán gyertek. - mondta Leah

-         Film kell? – kérdeztem

-         Aha ha nem baj?

-         Nem de hogy. Na akkor fél óra múlva ott nálatok?- kérdeztem már a kocsi ajtajának kilincsét. Amikor bólintottak kinyitottam az ajtót és be is ugrottam.

-         Na nézzétek! A lányok lekoppintottak! – háborgott Jared vicelődve.

-         Na és hogy van a picúr? – Kérdeztem Leahtól, miközben vártuk, hogy a kukorica kipattogjon.

-         Jól van. Köszi, most anyu akart rá vigyázni. Nagyon oda vannak egymásért. – mosolyogta, majd amikor elkezdett sípolni a mikró kivette a zacskó és a tartalmát beleöntötte egy tálba majd ráraktam a tálcára amin a többi nassolni való és bevittem a lányokhoz. Leültünk a kanapéra amit kinyitottunk egy ágy lett belőle. Beültünk egy filmet félálomba így a Sex és New York kettőre esett a választásunk. Úgy fél négy felé elaludtunk egymásnak dőlve derékig betakarózva chipssel és egyéb nassolni valóval az ölünkben. Reggel simogatásra keltem föl.

-         Hercegnőm! Ébresztő! – mosolyogta kedvesen Seth – Szép reggelt. Hogy van az én kicsi menyasszonyom? – hajolt közelebb majd megcsókolt.

-         Hmm..  Jól vagyok köszönöm. És te kicsi farkasom?- túrtam bele a hajába majd a tarkójára csúsztatta a kezem.

-         Én is habár az éjszakám kevésbé volt kellemes. – húzta el a száját.

-         Most legalább nem rugdostalak. – mosolyogtam, mindig mondogatta, hogy rugdosom éjszakánként. Seth csak morcosan összehúzta a szemöldökét, majd újra megcsókolt.

-         Szia Apu! – vettem le a kardigánomat

-         Szia Kicsim! – adott egy puszit az arcomra, amikor lehajoltam hozzá. – Seth?

-         Mindjárt jön, csak tegnap nagyon pöfögött valami a kocsin és megkértem, hogy nézze már meg. De szerintem a kipufogó lyukas…- mondtam miközben fölkaptam apu üres sörös dobozát, és kivittem, kidobtam, majd bevittem egy másikat ami tele volt.

Vidámpark este(részlet)  ( Ez Ausztriába van Prater)

-         Köszönöm. –mosolygott rám, majd lehúzott maga mellé a kanapéra, és tovább bámulta a kosár meccset az ajtó kinyílt és bejött rajta Seth maszatos kézzel.

-         A kipufogó a ludas. Ki van lyukadva. – ment be a fürdőbe, hogy kezet mosson.

-         Háh én meg mondtam. –vigyorodtam apámra. Seth is bejött a szobámba föl álltam, és kiindultam a konyhába. Amikor elmentem Seth mellett, szóltam neki hogy üljön le apu mellé. Elé is letettem egy dobozt, sört, már bele is merültek a tv bámulásába. - Hát jó! Kell még valami?

-         Nem válaszolták egyszerre, és tovább bámulták a tv-t.

-         Akkor én.. Na mind egy. Jó tv-zést. – mentem föl a lépcsőn.

Egy kis idő.....:S

Sziasztok! sajnálom de ma utazok el és szombaton jövök csak haza így nem lesz most friss a jövő héten.. Tényleg sajnálom..:S 

Xoxo: Cserry

De amint haza jöttem őrült tempóba írok, ígérem! :))))

Novella pályázat!!!!!

Sziasztok!


Van egy angyon jó baránőm aki indított egy novella pályázatot és mivel eddig kevés a jelentkező ezért itt most elkezdem hirdetni ezt. A szabályokatmegtaláljtok az oldalon.. 
Jelentkezzz!!! http://twilight-bellaedward-melii.blogspot.com/


Xoxo Cserry

28.fejezet

Sziasztok! tudom hogy késtem és régen hoztam frisst. de ez sem lett hosszú de a következő ígérem hogy hosszabb lesz. Nyitottam viszont egy Twitter fiókot: Pinkypopbogyesz néven. És kiírtam vagyis arra az oldalamra hová még nem tettem ki kifogom írni, hogy a Doorsos oldalamra társszerkesztőt keresek. Várok két hónapot aki jelentkezik aki nem , de ha nem lesz jelentkező akkor bezárom a blogomat..:s sajnálom.. de jó olvasást a fejezethez: Cserry

Reggel fáradtan másztam ki az ágyból. lassan csoszogtam be a fürdőbe ahol Sethtel tatláltam szembe magamat.

-  szép reggelt Hercegnőm!- köszönt mosolyogva majd nyomott egy puszit az arcomra és tovább zselézte a haját.

- Neked is- mondtam majd összegumiztam a hajamat és megmostam az arcomat. - Mit kérsz enni?- öleltem át a derekát, míg ő a hajával szenvedett.

- Nem tudom… Talán téged!- felelte mosolyogva és felém fordult. – megehetem kegyedet reggelire?

- Nem igen kéne, bár az ajánlat igen kegyes, de akkor önhöz ki menne hozzá feleségül?

- hmmm igazán fogós kérdést tett föl kegyed, talán a nászéjszaka után megeszem, mint egy fekete özvegy. - vigyorgott kajánul majd lejjebb hajolt és hozzáérintette ajkát az enyémhez.

- na jó. Most komolyan! Mit kérsz enni?

- nem tudom, menjünk le és meglátjuk. – fogta meg a kezemet és lefelé vettük az irányt. Lent a konyhába Leah ült Paul és Sue társaságában. – Jó reggelt!- köszöntük egyszerre majd Seth levetődött a keresztlányunk és a két szülő mellé, én pedig valami ennivaló féleség után kutattam a hűtőben.

- Avril van a hűtőben a harmadik polcon szendvics!- mutogatott Leah

- ú köszi!- mondtam és kikaptam belőle egy darabot majd egy tányért is kivettem és leültem az asztalhoz.

-és én?- kérdezte hisztérikusan.

- azt mondtad, hogy majd eldöntöd, mit akarsz enni. –rántottam meg a vállamat és beleharaptam a szendvicsbe. Seth durcásan föl állt és kivette a tálat, és maga elé rakta.

- bélpoklos- morogtam két falat között. Mire csak egy vigyort kaptam. - hát én tuti nem főzök te rád! Az egyszer biztos! Ha ennyit fogsz zabálni! –mutattam rá mire ő sértődötten elfordult tőlem- hisztis!- mosolyogtam majd fölálltam, és oda libegtem a mosogatóhoz, miközben Seth előtt a csípőmet ráztam. Tudtam, hogy nem fogja sokáig bírni, de most kifejezetten bírta, majd úgy öt per múlva amikor már végképp nem bírta, akkor elkapta a derekamat és az ölébe ültetett. – na mi van hisztis?- kérdeztem vigyorogva

- mikor induljunk?

- hová?- húztam fel a szemöldökömet

- vidámparkba - mosolyogta.

- máris! Fölöltözök!- pattantam ki az öléből, de ő újra megfogta a derekamat.

-hé! Nyughass!!!- kuncogta a fülembe és belepuszilt a nyakamba mire végig futott rajtam a hideg. - kicsim, nincs kedved beszélgetni?

- de… miről?- fordultam oldalra hogy jobban lássam az arcát

- hát… mondjuk arról, hogy Jake beszámolt a tervecskédről.- vált komollyá az arca. Ajajjj- mondtam magamban majd várakozón, néztem Sethre.- nem akarok veszekedést ebből, de én nem akarom, hogy ott legyél. Azért mert féltelek.- mondta mire bennem kicsit fölment a pumpa

- Seth én sem akarok veszekedést, de ha meg tiltod, hogy ott legyek akkor lesz, mivel te úgy gondolod, hogy én nem tudok, sőt nem is én, hanem egy családnyi, vagyis egy tucatnyi vámpír annál is több farkas, és négy boszorkány nem tud elbánni négy darab vámpírral, akkor megeszem a hajamat.- csattantam föl- és  ne hogy azt hidd, hogy én majd ölbetett kézzel fogok malmozni. Mertén is féltelek. Tizenegy felé jöhetsz értem.- álltam föl majd kiviharzottam a házból. Mérgesen kapargattam a kormányt haza felé menet. Kicsit mérges voltam Sethre, vagyis az elméletére. De próbáltam átkódolni az agyamat, hogy most jót fogok szórakozni a fiúkkal és Sethtel. Amint haza értem gyors zuhany után fölvettem egy kék mintás toppot majd egy hosszú farmert és egy fekete Converse cipőt. Gyorsan kikaptam még egy kardigánt a szekrényemből, tudtam, hogy fázni nem fogok de azért biztonság kedvéért elviszem. A hajamat össze fogtam egy lófarokba. 10:45-kor érkezett meg Seth és dudált kint a ház előtt. Lebattyogtam a lépcsőn, nyomtam egy puszit alvó édesapám arcára majd kifelé vettem az irányt.

Késés......:S

Sziasztok! Bocsi egy kicsit késni fog a fejezet, de szerintem jövő hétre már fölteszem csak ma VB-m lesz Veszprémbe és azért nem tudom föltenni. De mindent megpróbálok. Addig tartsatok ki!
Cserryke

27.fejezet

Sziasztok! meghoztam a fejezetet... egy kicsit rövidke lett. az elmúlt héten táborba voltam azért nem jelentkeztem egyik blogomon sem.. de most itt a rész.. kicsit rövidke lett...  ihlet hiánya miatt...:S

A lélegzetem is elállt, amikor megláttam azt a csodás kövekkel díszített gyűrűt. Valami eszméletlen milyen szép volt. Seth szeme pedig, boldogsággal volt teli és talány egy apró kis bizonytalansággal, de ez eltűnt, amikor megszólaltam.

- Igen, igen és IGEN!!!!!! – ugrottam a nyakába és ő pedig megpörgetett maga körül.

- Komolyan?- kérdezte vidáman, amikor letett a földre.

- Teljesen! – mondtam miután a két tenyerem közé, fogtam az arcát és megcsókoltam. Ő, pedig újra fölkapott és egy újabb kört írt le velem.  Majd fölhúzta az ujjamra, a gyűrűt. – Szeretlek

- Imádlak!- kiabálta vidáman, mire én felnevettem

- Én is éged!- simogattam meg az arcát. Lassan sétáltunk kéz a kézben Sethtel a parton egymásnak simulva. Annyira boldog voltam, hogy madarat tudtak volna velem fogatni, legszívesebben pattogtam volna, amit meg is tettem később. Szembe fordulva vele pattogtam hátra felé, amin ő csak vigyorgott. Majd amikor sikerült leállnom, akkor maga mellé vont és derekam köre fonta erős karjait. Egyenesen a tűz körül ülő banda felé vettük az irányt.  Leültünk a srácok közé egymásnak dőlve néztük, ahogy a tengeri só kékre festi a tüzet.  

- Na és sikerült?- törte meg a tűz ropogásának hangját Embry. Egymásra néztünk Sethtel, majd vissza Embryre.

- Igen- válaszolta büszkén Seth- Srácok! Be kell jelentenünk valamit!- itt rám nézett majd megfogta a kezemet s fölhúzott. – Megkértem Av kezét és ő igent mondott!- vigyorgott boldogan és meg szorította a kezemet, én pedig pironkodva bújtam bele a vállába, majd mindenki végig gratulált nekünk, amikor pedig újra hallgattuk volna a tűz csendes kis ropogását, Zora megzavart.

- az, az igazság, hogy.. Jacob már régóta megkérte a kezemet, és ti csak azért mentetek el gyűrűt keresni, hogy mi addig Sethtel elintézzük, hogy Senor Brandtől megkapjuk a nagynénid halála előtt átadott gyűrűjét. – mosolygott kedvesen, mire az én szemembe könnyek gyűltek. Annyira aranyosak voltak, hogy ilyet megtettek értem, és elmentek azért, hogy elkérjék a gyűrűt. Meghatódva borultam második családom karjába, majd meg fordultam és újdonsült vőlegényem nyakába borulva csókoltam meg. Míg mögöttünk megszólalt egy hang, Embry volt a tulajdonosa.

- Gyerekek, aztán nem csinálni egy kis pocaklakót- röhögte én, pedig bemutattam neki, miközben még mindig csókoltam Sethet.

***

-         Apu tud róla?- kérdeztem, amikor a szobájában ülve az ágyán nézegettem a kezemen lévő gyűrűt.

-         Nem kérhettem volna meg a kezedet, ha nem kértem volna ki Charlei áldását. – motyogta a vállamba

-         Miért?- húzódtam el egy kicsit, hogy lássam az arcát.

-         Mert anyu kikötötte, hogy muszáj megkérdeznem erről apukádat is.- nyomott puszit az arcomra. A kezével végig szánkázott a vállamon, amiről lelógott a felsőm kivágott nyaka. Majd pár apró csókkal és végig hintette a vállamat felfelé haladva, végig puszilgatva a kulcscsontomat, majd az arcomra, kihagyva a számat, amit végül meg elégetem és a hátamra fordulva, lehúztam a fejét és megcsókoltam. Pihegve feküdtünk egymás mellett, Seth keze a fejem alatt volt és úgy néztük a másikat. – elmegyünk holnap valamerre, Hercegnőm?- játszott a hasamon körözve az ujjával.

-         Hmm.. merre van kedved menni?

-         Vidámpark?- csillant fel a szeme mire engem is lázba hozott.

-         Okés- nyomtam rá a számat az övére, majd kimásztam az ágyból és fölkaptam a törülközőmet meg a neszesszeremet és a fürdő felé vettem az irányt. Már csak melltartóba és bugyiba álltam a tükör előtt és épen babráltam a hajammal, amikor kinyílt az ajtó és Seth lépett be rajta.

-         Óó hello.- ölelte át a derekamat hátulról rajtam, pedig végig futott a hideg, mert Sethnek meleg tenyere lecsúszott a derekamig. Én pedig megfordultam és megcsókoltam. Seth megnyitotta a csapot, a meleg vizet engedett a kádba. Amikor pedig megtelt meleg habos vízzel a kád mind a ketten beültünk a vízbe és neki dőltem Seth mellkasának. Csináltunk már ilyet, még mielőtt összevesztünk volna. Olyan jó volt így ülni. Olyan nyugodt, és mégis csodás pillanat volt.  

26.fejezet

Hát igen meghoztam a 26.fejezetet, remélem tetszeni fog!;) a végére tessék egy két komit nyomni!

Hangosan bömböltettem a zenét apu öreg Fordjába. Éppen a Thirty Seconds To Mars - This Is War-ja ment. Hangosan teljes beleéléssel énekeltem a szám szövegét. A fél város hülyének nézhetett, de kit érdekel, ha egyszer boldog vagyok? Vigyorogva álltam meg Zora és Jake közös kicsi háza előtt. Óvatosan bekopogtam az ajtón, majd halk lépteket hallottam.

-         igen?- jött ki Zora kómás fejjel.

-         Jó reggelt, meg hoztam a reggeli kávéjukat.- mosolyogtam, mint egy idióta. Az ő szemei, pedig meg lepőségtől kigúvadva, majd ki estek a helyéről. Majd sikoltva a nyakamba ugrott, gyorsan elvettem a kezemben lévő kávét az útból és átöleltem, szeretett barátnőmet.

-         Te most komolyan itt vagy?? Avril Rosalinda Swan, mi az ördögért nem szóltál, hogy visszajöttél?- vont kérdőre még mindig szorosan ölelve.

-         Kicsim, miért kiabálsz?- jött ki Jake is egy szál alsónadrágban álmos a rossz kifejezés, tök kómás fejjel, majd az ő reakciója is ugyan ez volt. a szemei kigúvadtak, tátott szájjal bámult majd lassan fölemelte a kezét és rám mutatott, itt már elengedtük egymást Zo-val és csak, néztem, hogy mit reagál Jake.- Zora ha ez egy ujjbab boszorkányos trükköd nagyon rossz vicc! Seth nehogy meglássa!- morogta unottan

-         Te hülye! Ő az igazi Avril!- nevette

-         Nem vagyok vicces kedvembe Zora- morogta egyre kedvtelenül, mire én megelégeltem és nyakába vetettem magamat. A hirtelen jött súlytól hátra estünk rá a gyepre.

-         Most már elhiszed, hogy ÉN vagyok az?- nevettem még mindig.

-         Igen, de hogyan? És miért?

-         Erre én is kíváncsi vagyok- dőlt neki a ház sarkának Zo kérdőre vonó tekintettel.

-         Őőő tudjátok.. van olyan, hogy az ember… ő nem megyünk be- hablatyoltam össze vissza mindent, és fölpattantam, majd levettem a kocsi motorház tetejéről a két kávét és az ajtó felé táncikáltam. -hoztam fincsi kávét! Senki sem szereti hidegen a kávét! Főleg nem reggel! Na nyomás gyertek!- rohantam be a házukba de meg is álltam, mert nem tudtam, merre menjek.

-         Szóval mikor is jöttél vissza? -kérdezett elsőként Jake amikor a konyhában ültünk az asztalnál.

-         Tegnap.- válaszoltam mosolyogva- de mielőtt félbe szakítanátok! Azért nem jöttem el hozzátok, mer először Bellával, találkoztam és utána…. Sethtel- pirultam el, visszagondolva a tegnap délutáni találkozásunkra.

-         Óó mesélj- fészkelődött a székén izgatottan Zora

-         Nem volt semmi, meg beszéltük, kibékültünk, és most újra boldogok vagyunk!- vigyorogtam.- amúgy ti mióta vagytok, vagyis mióta éltek egy lakásban?- tudakoltam körülnézve a kis takaros házon.

-         Úgy…. Másfél éve.- mosolyogta hamiskásan és közelebb bújt élete, szerméhez. Nagyon édesek voltak így együtt.

-         Na és történt valami. Mint például Belláéknál?

-         Nem, mármint eljegyzésre gondolsz? -lepődött meg Jake

-         Nem tudom, de mondjuk, vegyük konkrét példának azt.

-         Őő nem történt semmi ilyes fajta lánykérés.- mondta Zora talán kicsi csalódottság is volt a hangjába, de próbálta leplezni, de ez nálam nem sikerült, és szerintem ezzel saját maga is tisztában volt. itt el is könyveltem, hogy hagyjuk is ezt a témát.

-         Valami történt még?

-         Még nem, de elvileg fog. -mondta komolyan és vészjóslóan Jacob.- Volturi ide akar jönni, mivel Edwardnak és Xéniának gyermeke született.- elég értetlenül nézhettem a Xénia résznél, mert Jake elsóhajtotta magát és neki kezdett a magyarázkodásnak.- Xénia, Edward legújabb szerelme, és amint hallottad sikerült a csajnak bekapnia a legyet, és az a kis vakarcs meg is született Rebecca, elcsavarva Leo fejét. Leo a legújabb falkatag. Szóval a Volturi meg tudott a kislány létezéséről és minél előbb meg akarja semmisíteni a félvér vámpír farkas keverék lányt. Mivel Leo bevésődött kötelességünk megvédeni a családot főleg, hogy az én falkámba történt a bevésődés. Ezért most össze kellett fognunk a Cullenekkel és velük gyakorolunk nap, mint nap a csatára.

-         Amit jobb lenne, ha elkerülnének- tette hozzá suttogva Zo. Kicsit furcsa volt nekem ez az egész. Hideg zuhanyként ért. Sethtel pedig erről beszélnem kell.

-         És tudok valamiben segíteni?- kérdeztem félve

-         Bármennyire jó is lenne, Seth biztos nem enged majd csak a csata közelébe se, likvidálni fog legalább Mexikóig, hogy biztonságba érezzen téged. -mosolygott Jake kedvesen

-         De… ez badarság! Nem akarok kérkedni, de talán mi ketten Zorával tudjuk a legtöbbet, amit kell. És hanem engedtek oda tuti, hogy nem élitek túl. Annyi idióta varázsigét, harci technikát és ehhez hasonlókat magoltunk és tanultunk be, hogy az már képtelenség. Igazam van? -pillantottam elszántan barátnőmre, aki hevesen bólogatott, Jake pedig megadóan sóhajtott egyet. Az én arcomon, pedig diadalos mosoly terült szét.

-         Össze kell hívni a tanácsot, és a falkát meg a Culleneket. -mondta, és föl hörpintette azt a pár korty kávét.

-         Nekem mennem kell. Sajnálom, Emilyék boltjában segítek.- nyomott egy puszit az arcomra majd jake váltottak egy búcsúcsókot majd fölszaladt a szobájába, és pár pillanat múlva már el is hagyta a házat. Vártam, amíg a kocsija motorja fel nem dördül és hagyja el a kicsiny házikó felhajtóját. Úgy három perc múlva megszólaltam

-         Te Jake, miért félsz?

-         Tessék- ocsúdott fel bambán nézve rám. Szegény annyira látszott rajta hogy az utóbbi időben egy szemhunyásnyit sem aludt.

-         Miért félsz, attól hogy ő majd nemet mond?- kérdeztem meg máshogy, hogy megértse mire is gondolok igazán.

-         Nem is tudom…..

-         Jake, Zora halálosan beléd van esve.. ilyen bevésődés szerű dolog nálunk is van. és te és Zora egymás bevésődései vagytok, Zo akkor is fog szeretni, ha transzvesztita leszel!- mosolyogtam, akár Pink hajjal és zöld mellírókkal de ő akkor is ugyan így fog téged imádni!

-         Igazad van meg minden, de nem tudom….

-         Jake, aki nem mer az nem nyer.- mondtam az első eszembe jutó bölcsességet.- meg kell próbálni, és hidd el én már csak tudom, Zo csak erre vár, hogy megkérd a kezét.- tettem a vállára a kezemet biztatóan mosolyogtam rá.

-         Rendben.- sóhajtotta én pedig föl álltam.- Avril! -szólalt meg amikor el hagytam a konyhájukat. Visszafordultam és bepislogtam a konyhában ülő Jakere, aki zavartan tördelte ujjait.- eljönnél velem, jegygyűrűt választani?- szólat meg lassan és halkan.

-         Persze- vigyorodtam el- meddig lesz a kisasszony munkában?

-         Fél háromig.- nézett a fali órára, ami tizenegy órát mutatott.

-         Akkor futás fölfelé öltözz fel, tett rendbe magadat addig én kint várlak a kocsiban. Aztán sietni!- futva ment fel a lépcsőn, én pedig kimentem a kocsimhoz.- Jake semmit sem változott, ugyan olyan bohókás mint volt, na és Zora ugyan olyan vidám és kicsapongó pint volt.- ráztam a fejemet rosszallóan amikor visszagondoltam néhány iskolai csínytevésünkre. Öt percet sem kellett várnom mire Jake kirobogott a házból és bezárta majd bepattant mellém. – akkor indulhatunk?- kérdeztem vigyorogva, mire ő is viszonozta és beletapostam a gázba.

-         Na melyik tetszik jobban?- kérdeztem mutogatva a gyűrűkre, amik szebbnél szebbek voltak.

-         Áhh nem is tudom. Egyik sem az igazi..- motyogta

-         Oké, akkor bemenjünk máshova, vagy mit csináljunk-, kérdeztem mire ő szeme felvillant.- mi az?- kíváncsiskodtam, mire ő kifelé kezdett húzni a boltból-, viszlát! -nyögtem, amikor az utolsó pillanatban az eladónak.- jake mit akarsz? Hova rohansz?

-         Rájöttem valamire, de előtte szeretném hallani a véleményedet.-állt meg.

-         Oookéééé. Üljünk le és együnk valamit közben, pedig mond el.- mondtam és elindultunk a gyorskajákkal teli tömött sorra. – szóval, hallgatlak!- könyököltem az asztalra a fejemet megtámasztva, néztem Jake-re.

-         Szóval, apunak még megvan az eljegyzési gyűrűje amivel anyut eljegyezte.

-         Csak nem?- engedtem le a kezemet az asztalról és elkezdtem izgatottam ficánkolni

-         Ha arra gondolsz, hogy azzal kérem meg a kezét akkor a válasz egy böhöm nagy IGEN!- vigyorogta mire én fölpattantam és a nyakába vetettem magamat, pár percölelkezés után visszaültem a helyemre és elkezdtem enni, a kifizetett kajámat,

-         És mégis hogyan? Mikor?- özönlöttek belőlem a kérdések, talán jobban izgultam, mint Jake

-         Hátt….. vagy ezelőtt a Volturis herce-hurca előtt vagy az után.. nem tudom igazán. Ha meg valami romantikára gondolsz nem nagyon fog menni. -fintorogta.

-         Oké… hát szeretnéd minél előbb?

-         Igen.

-         Hát akkor meg mire vársz? Jake itt a nagy lehetőség!- bíztattam-, kérd meg a kezét ma délután!

-         Oké- mondta és közben rám mosolygott, majd föl emelte hatalmas tenyerét én, pedig belepacsiztam. Jake olyan volt mintha a bátyám lenne. Nagyon hülye, bohókás, vidám. Egy gyerek felnőtt 25 éves férfi testébe zárva. Pont olyan cuki fiú, aki Zorához illik. Nem sokáig bóklásztunk a bevásárló központba Port Angelesben, így amikor végképp végig rágtuk, hogy hogyan is gondolja az egész lánykérést, haza indultunk.- hát akkor, szia!- köszönt el és kiszállt a kocsiból, én pedig integettem majd elhajtottam, egyenesen a műhely felé.

-         Helló-ó- köszöntem amikor beléptem a kicsi garázsba.

-         Szia!- köszönt Paul a kocsi alól kigurulva, majd kitágult szemekkel bámult rám, amikor pedig hirtelen föl akart ülni beverte a kocsi aljába a fejét majd szitkozódva föl állt, és megtörölte a kezét. –Avril, Szia! Nagyon hiányoztál csajszi!- pörgetett meg maga körül majd letett a földre és végig nézett rajtam- wow, jó csaj lett belőled te lány, nem mintha addig nem lettél volna az!- kacsintott rám.

-         Hüümm köszönöm a bókot, de te sem panaszkodhatsz apuka!- mosolyogtam, Paul még mindig ugyan úgy nézett ki, egy szemernyit sem változott. – amúgy Leah merre található?

-         Jobbra a második ajtó. -mutatta a kis kék acél ajtót majd visszagurult a kocsi alá.

-         Kip-kop kivagyok? -dugtam be az ajtón a fejemet és minden szem rám szegeződött, közöttük a egy kis csöppségé is. Leah föl pattant és felém rohant.- szia!- öleltem magamhoz jó szorosan- hó-hó. Szevasz is törpe!- köszöntem a kis babahordozóban lévő babát.

-         Ő itt Annabella.- emelte ki a hordozóból a kislányt. -Bella ő itt Avril, a te kis keresztanyukád!- itt tökre lefagytam. Hogy mi én a keresztanyukája? Ennek a kis csöppségnek?

-         Komoly?- kérdeztem meghatódva

-         Igen.- mosolygott rám mire én megöleltem. Majd nyomtam Bella buksijára egy puszit.- tessék!- nyújtotta felém a kislányt, én pedig megfogtam és leültem Seth mellé.

-         Szia!- nyomtam egy csókot a szájára. Majd újra a kislányra néztem. – hát úgy látszik, hogy keresztszülők lettünk.- mosolyogtam majd a vállára döntöttem a fejemet.

-         Hát igen.- nyomott egy puszit a fejemre majd megsimogatta a kislány fejét.

-         Tessék.- nyújtottam felé a lányt, amit ő rögtön elfogadott. Annyira aranyosak voltak, olyan volt mintha Seth a saját lányát tartaná a kezében. Vajon, nekünk is megadatik az a lehetőség, hogy lesz egy csöppségünk, akit majd folyton babusgatunk? A gondolatmenetemből Seth zavart meg.

-         Avril- suttogta-, elmegyünk egy kicsit sétálni?

-         Persze-vettem el tőle a kislányt majd visszaadtam édes anyjának, aki időközben visszajött. Kézen fogva sétálgattunk a parton. – Avril, figyelj őő ezt más, hogy akartam megcsinálni meg minden.- kezdte el.

-         Seth ez nem vicces, kezdesz megijeszteni- tényleg féltem attól, hogy majd valami olyat fog nekem mondani, ami nem lesz kellemes.

-         Nem kell félned. –simogatta meg az arcomat, mosolyogva most is azon a szirt tetején álltunk, ahol annyiszor, kibékültünk és egymásra találtuk. Seth elkezdett turkálni a zsebében végül húzott ki belőle valamit.- Avril Rosalinda Swan, hozzám jössz?- térdelt le elém és kinyitotta a kis dobozkát, az én lélegzetem, pedig elállt.