ezt a fejezetet azért tudtam hozzni mert már megint beteg vagyok. és elvileg péntekig maradok is itthon..... elég ramaty... de mind egy remélem tetszeni fog egyet kérek KOMIIIIIITTTTT
- Seth ne mááárrr - nyígtam miközben a táncosok felé húzott. egyre közelebb kerültünk egymáshoz miközben táncoltunk. annyira meleg volt és éreztem, hogy egyre jobban kezdek szédülni. belekapaszkodtam Seth karjába, mert hirtelen megszédültem és elvesztettem az egyensúlyomat.
- minden rendben?- kérdezte aggódó hangon. meg ráztam fejemet és kifelé indultam a tömegből egyenesen a kijárat felé vettem az irányt. Amikor kiértem leültem a földre és a térdemre hajtottam a fejemet, valaki kijött és leguggolt mögém. Meleg levegőt éreztem a lapockámon. – hé! Avril! Minden rendben? Hozzak valamit? - felemeltem a fejemet. – nagyon sápadt vagy! – simogatta meg az arcomat.
- nem köszi Seth – hajtottam vissza a fejemet a térdemre. – Na, jó. maradj! Pár pillanat!- fordultam be a sarokba. olyan hányingerem volt. segített Seth a hajamat felfogni- nem kell hagyjad nem hányok még……..
- biztos jól vagy? Mennyit ittál?
- nem ittam sokat csak Jacob poharából, ami elég erős volt.
- az nem lehetett annyira sok. –mondta, amikor felálltam és a szemébe néztem vele. –tudsz jönni?
- miért ne? csak kicsit megszédültem. – kulcsoltam össze az ujjainkat és befelé húztam- iszunk valamit? –kérdezetem kuncogva
- aha!- kiabálta én pedig kacagva húztam az idióta barátomat a pult felé. rendeltünk két eléggé erős italt és elindultunk a boksz felé. de csak 1 hely volt versenyeztünk azért, hogy ki ül le előbb, úgy hogy ne öntsük ki, amit rendeltünk. Seth előbb leült én pedig bele az ölébe. – szia kedves szerelmem – nevette és elkezdett ölelgetni. lecsaptam az asztalra a poharamat és a kezemet rácsaptam Seth szájára és úgy tettem mintha lesmárolnám, mire ő megnyalta a kezemet.
- fúújj Seth – töröltem bele a felsőjébe a nyálát. mire ő közel húzott magához. – menj már! Takarodjál!! - löktem el vagyis próbáltam. Elhelyezkedtem rendesen pont úgy, hogy nekem jó legyen, de neki ne…
- nem akarnád azt a kis formás fenekedet arrébb fordítani? – suttogta a fülembe és belecsípett a fenekembe.
- te hülye – mondtam, amikor már szegény hasába belevertem a könyökömmel. –ne csipkedj jó? vagy te látod kárát! lásd, példa fájni fog a kis pocid, husika. – simogattam meg a kockás kasát, amit be is feszített. –elég lesz gyúrós Béla. - mondtam tetetett komorsággal. miután szinte már mindenki annyit ivott hogy állni sem tudott Paul megmutatta a számunkra fenn tartott szobákat. én ledőltem a kanapéra a többiek pedig az ágyakban helyezkedtek el. másnap reggel émelygésre és fejfájásra ébredtem. de ahogy körbenéztem mindenki ilyen állapotban fetrengett az ágyban. valaki odanyújtott nekem egy pohár vizet. – kösz - morogtam csukott szemmel.
- szívesen – ült le a lábamhoz Seth. –jaj ne igyál bele itt a pezsgőtabletta. – mondta és beledobta a pohárba a kis fehér korongot ami rögtön elkezdett a vízben oldódni. ami után feloldott csukott szemmel egy nagy levegő vétel után lehajtottam az undorító ízes vizet. majd egy fintort nyomta el
- te ennyire jól vagy? – ültem fel fejemet fogva mert majd szét hasadt.
- én már egy óta fent vagyok. -mosolygott
- milyen egy óta? éjjel egy, azt nem hinném mert úgy 3kor jöttünk be ide - mutattam körbe a szobán
- nem nem nem én délután egyre gondoltam mert Sam felhívott hogy mikor jövünk vissza mert át kéne venni a műszakot…..-sóhajtotta
-Seth – nyögtem- kérlek hozz nekem egy fejfájás csillapítót – felállt és oda hozta nekem a kért pirulát és még egy pohár vizet. bevettem a tablettát és hátra dőltem a kanapén. félórán belül éreztem, hogy hatni kezdett az Aspyrin. szinte már mindenki felkelt így hazafelé vettük az irányt. miután átléptem a küszöböt ledobtam a táskámat és a zuhanyzó iránya felé indultam el. miután felfrissült és ellazult állapotban másztam ki a kabinból bekente magamat a kedvenc vaníliás krémemmel és felvettem egy sima tréning nadrágot és egy rövid ujjú felsőt és kicsit rendbe tettem a vendégszobát. senki nem volt a házban, de csörömpölést hallottam kintről. elismerem be voltam tojva attól, hogy ha kimegyek leüt valaki, de meg kellett nézni ki is a „látogató”. kerestem valami védelmi eszközt amivel ha kell le tudom ütni az ismeretlent. végül egy tollas ütőre esett a választásom amikor kimentem valaki még mindig pakolászott. az ütőt felemelve csapás mérésére felkészülve léptem be a szobába, de mielőtt megüthettem volna megfogta az ütőt. tudtam már ki a látogató Emmet.
-te mit keresel itt?-kérdezetem megrémülve
- téged mert Bella keresett pár cuccot.
-várjunk! Bella téged kért meg. miért? hisz nem Edwarddal van….- ezt nem értettem
- fogalmazzunk úgy hogy a család teljesen szét ment. – sóhajtott fájdalmasan és leült az egyikre
-mesélj..- ültem le én is. nagyon kedveltem Em-et mert olyan hülye volt mint én.
- Rosalie megharagudott rám és nem akar velem szóba állni. Edward beállt a Volturióba. Esme teljesen összezuhant….
-hidd el tuti minden rendbe jön. - simogattam a hátát. rossz volt látni a szomorú arcát és az elkeseredettséget és a szomorúságot a szemében…….
