29.fejezet

Sziasztok! Tudom nagyon sokat késtem.Sajnálom ez a nyár most eléggé összejött főleg az utolsó egy hónap. Azért jó olvasást. És komika:)))

Gyorsan becsuktam az ajtót a kardigánomat rögtön összehúztam magamon, majd nagy léptekkel mentem a kocsi felé, aminek sötét ablakain nem lehetett belátni. Amint kinyitottam az ajtót megcsapott az a kellemes illat, amint becsuktam az ajtót és a kocsi már is elindult.

-         Szia! – Fordultam felé mosolyogva. – Bocsi amiért olyan csúnyán beszéltem veled. – biggyesztettem le z alsó ajkamat.

-         Semmi baj, én is makacsa vagyok, és bízok benned. Tudom, hogy nagyon ügyes vagy, és nem kétkedek benned, csak konok idióta vagyok. Aki félti az ő egyetlen menyasszonyát. - fordult felém amikor piros volt a lámpa, és dobott egy szívdöglesztő mosolyt. Összekulcsolta az ujjainkat, és csak akkor engedte el amikor sebességet váltott. Fél óra alatt beértünk Port Angelesbe, igaz Seth tövig nyomta a gázt. Amint megláttam a hullámvasutakat és az óriás kereket, rögtön izgatott mosoly kúszott az arcomra. A szemem sarkából láttam amint Seth jót mulat az arckifejezésemen. Ahogy leparkoltunk a srácok már ott is termettek a kocsi elejénél.

-         Sziasztok!- köszöntem nekik mosolyogva és becsuktam a kocsi ajtaját. Én is az elejéhez mentem, és nem telt el egy perc de már egy forró kar ölelte át a derekamat.

-         Ugye nem volt hangos tőletek a ház? – Kérdezte mikor elengedtem Bellát, persze ott volt az arcán az a lemoshatatlan kaján vigyor. Mire én hasba, Leah pedig vállba vágta

Break Dance(ezt a képet mi csináltuk Ausztriába barátnőimmel  <3 Prater)

-         Kussolj Paul. – mordult rá. – Na de most itt fogunk állni?- ragadta meg a kezemet majd a bejárat felé kezdett el ráncigálni, miután megvettük a  jegyeket, a lányok már húztak is befelé. Hatalmas volt a terület ahol a park elhelyezkedett. Tele jobbnál jobb, izgalmasabb, adrenalin növelő játékkal amit csak el lehetett képzelni. Kicsitől kezdve az óriás hullámvasútig, dodjemek és körhinták dögivel és egyéb más hányinger keltő és gyomor átforgató játék. Persze hogy elsőként egy úgymond gyengére vittek föl a lányok. A fiúk pedig lentről kacagtak rajtunk ahogy sikoltozunk, lóg kezünk lábunk lefelé, és integetünk. A lányok gyomra többször az égbe vagy  a nyakukba volt, míg nekem meg sem kottyant. Amikor lejöttünk rajtam kívül mindenki szédelgett, amin persze megint csak jól mulattunk. Persze a második az ehhez képest kész hánytató gépezet. A fiúkkal kellett fölülnöm, Sethtel egymás mellé ültünk. Olyan gyors volt ez a hullámvasút, hogy azt hittem hogy leszáll a hajam a fejem tetejéről. De akkor ez még nem minden. Elindultunk fölfelé a hurokban, de kocsi megállt a hurok közepén épp amikor fejjel lefelé lógtál, adott vagy három másodpercet, hogy földolgozd, hogy hol is vagy, majd hirtelen elindult ugyan olyan gyors sebességgel, hátra mint amikor előre ment. No hát maikor erről lejöttem, Sethnek néha utánam kellett kapnia, mert különben elestem volna. A lányok szerették volna ha fölmegyek velük a Break Dancere. Este tizenegykor zárás időben hagytuk el a parkot.

-         Seth eljössz hozzánk? – kérdeztem amikor az kocsi mellett álltam.

-         Hát ma nem hinném, őrjárat van. – húzta el a száját.

-         És mi lenne ha eljönnétek hozzánk lányok, ameddig a fiúk lesznek otthon?- ajánlotta Leah.

-         Én benne vagyok. –mondta Kim

-         Mi is. –Néztünk egymásra Bellával.

-         Akkor ugorjatok haza cuccotokért. Meg kis párnáért aztán gyertek. - mondta Leah

-         Film kell? – kérdeztem

-         Aha ha nem baj?

-         Nem de hogy. Na akkor fél óra múlva ott nálatok?- kérdeztem már a kocsi ajtajának kilincsét. Amikor bólintottak kinyitottam az ajtót és be is ugrottam.

-         Na nézzétek! A lányok lekoppintottak! – háborgott Jared vicelődve.

-         Na és hogy van a picúr? – Kérdeztem Leahtól, miközben vártuk, hogy a kukorica kipattogjon.

-         Jól van. Köszi, most anyu akart rá vigyázni. Nagyon oda vannak egymásért. – mosolyogta, majd amikor elkezdett sípolni a mikró kivette a zacskó és a tartalmát beleöntötte egy tálba majd ráraktam a tálcára amin a többi nassolni való és bevittem a lányokhoz. Leültünk a kanapéra amit kinyitottunk egy ágy lett belőle. Beültünk egy filmet félálomba így a Sex és New York kettőre esett a választásunk. Úgy fél négy felé elaludtunk egymásnak dőlve derékig betakarózva chipssel és egyéb nassolni valóval az ölünkben. Reggel simogatásra keltem föl.

-         Hercegnőm! Ébresztő! – mosolyogta kedvesen Seth – Szép reggelt. Hogy van az én kicsi menyasszonyom? – hajolt közelebb majd megcsókolt.

-         Hmm..  Jól vagyok köszönöm. És te kicsi farkasom?- túrtam bele a hajába majd a tarkójára csúsztatta a kezem.

-         Én is habár az éjszakám kevésbé volt kellemes. – húzta el a száját.

-         Most legalább nem rugdostalak. – mosolyogtam, mindig mondogatta, hogy rugdosom éjszakánként. Seth csak morcosan összehúzta a szemöldökét, majd újra megcsókolt.

-         Szia Apu! – vettem le a kardigánomat

-         Szia Kicsim! – adott egy puszit az arcomra, amikor lehajoltam hozzá. – Seth?

-         Mindjárt jön, csak tegnap nagyon pöfögött valami a kocsin és megkértem, hogy nézze már meg. De szerintem a kipufogó lyukas…- mondtam miközben fölkaptam apu üres sörös dobozát, és kivittem, kidobtam, majd bevittem egy másikat ami tele volt.

Vidámpark este(részlet)  ( Ez Ausztriába van Prater)

-         Köszönöm. –mosolygott rám, majd lehúzott maga mellé a kanapéra, és tovább bámulta a kosár meccset az ajtó kinyílt és bejött rajta Seth maszatos kézzel.

-         A kipufogó a ludas. Ki van lyukadva. – ment be a fürdőbe, hogy kezet mosson.

-         Háh én meg mondtam. –vigyorodtam apámra. Seth is bejött a szobámba föl álltam, és kiindultam a konyhába. Amikor elmentem Seth mellett, szóltam neki hogy üljön le apu mellé. Elé is letettem egy dobozt, sört, már bele is merültek a tv bámulásába. - Hát jó! Kell még valami?

-         Nem válaszolták egyszerre, és tovább bámulták a tv-t.

-         Akkor én.. Na mind egy. Jó tv-zést. – mentem föl a lépcsőn.

Egy kis idő.....:S

Sziasztok! sajnálom de ma utazok el és szombaton jövök csak haza így nem lesz most friss a jövő héten.. Tényleg sajnálom..:S 

Xoxo: Cserry

De amint haza jöttem őrült tempóba írok, ígérem! :))))

Novella pályázat!!!!!

Sziasztok!


Van egy angyon jó baránőm aki indított egy novella pályázatot és mivel eddig kevés a jelentkező ezért itt most elkezdem hirdetni ezt. A szabályokatmegtaláljtok az oldalon.. 
Jelentkezzz!!! http://twilight-bellaedward-melii.blogspot.com/


Xoxo Cserry

28.fejezet

Sziasztok! tudom hogy késtem és régen hoztam frisst. de ez sem lett hosszú de a következő ígérem hogy hosszabb lesz. Nyitottam viszont egy Twitter fiókot: Pinkypopbogyesz néven. És kiírtam vagyis arra az oldalamra hová még nem tettem ki kifogom írni, hogy a Doorsos oldalamra társszerkesztőt keresek. Várok két hónapot aki jelentkezik aki nem , de ha nem lesz jelentkező akkor bezárom a blogomat..:s sajnálom.. de jó olvasást a fejezethez: Cserry

Reggel fáradtan másztam ki az ágyból. lassan csoszogtam be a fürdőbe ahol Sethtel tatláltam szembe magamat.

-  szép reggelt Hercegnőm!- köszönt mosolyogva majd nyomott egy puszit az arcomra és tovább zselézte a haját.

- Neked is- mondtam majd összegumiztam a hajamat és megmostam az arcomat. - Mit kérsz enni?- öleltem át a derekát, míg ő a hajával szenvedett.

- Nem tudom… Talán téged!- felelte mosolyogva és felém fordult. – megehetem kegyedet reggelire?

- Nem igen kéne, bár az ajánlat igen kegyes, de akkor önhöz ki menne hozzá feleségül?

- hmmm igazán fogós kérdést tett föl kegyed, talán a nászéjszaka után megeszem, mint egy fekete özvegy. - vigyorgott kajánul majd lejjebb hajolt és hozzáérintette ajkát az enyémhez.

- na jó. Most komolyan! Mit kérsz enni?

- nem tudom, menjünk le és meglátjuk. – fogta meg a kezemet és lefelé vettük az irányt. Lent a konyhába Leah ült Paul és Sue társaságában. – Jó reggelt!- köszöntük egyszerre majd Seth levetődött a keresztlányunk és a két szülő mellé, én pedig valami ennivaló féleség után kutattam a hűtőben.

- Avril van a hűtőben a harmadik polcon szendvics!- mutogatott Leah

- ú köszi!- mondtam és kikaptam belőle egy darabot majd egy tányért is kivettem és leültem az asztalhoz.

-és én?- kérdezte hisztérikusan.

- azt mondtad, hogy majd eldöntöd, mit akarsz enni. –rántottam meg a vállamat és beleharaptam a szendvicsbe. Seth durcásan föl állt és kivette a tálat, és maga elé rakta.

- bélpoklos- morogtam két falat között. Mire csak egy vigyort kaptam. - hát én tuti nem főzök te rád! Az egyszer biztos! Ha ennyit fogsz zabálni! –mutattam rá mire ő sértődötten elfordult tőlem- hisztis!- mosolyogtam majd fölálltam, és oda libegtem a mosogatóhoz, miközben Seth előtt a csípőmet ráztam. Tudtam, hogy nem fogja sokáig bírni, de most kifejezetten bírta, majd úgy öt per múlva amikor már végképp nem bírta, akkor elkapta a derekamat és az ölébe ültetett. – na mi van hisztis?- kérdeztem vigyorogva

- mikor induljunk?

- hová?- húztam fel a szemöldökömet

- vidámparkba - mosolyogta.

- máris! Fölöltözök!- pattantam ki az öléből, de ő újra megfogta a derekamat.

-hé! Nyughass!!!- kuncogta a fülembe és belepuszilt a nyakamba mire végig futott rajtam a hideg. - kicsim, nincs kedved beszélgetni?

- de… miről?- fordultam oldalra hogy jobban lássam az arcát

- hát… mondjuk arról, hogy Jake beszámolt a tervecskédről.- vált komollyá az arca. Ajajjj- mondtam magamban majd várakozón, néztem Sethre.- nem akarok veszekedést ebből, de én nem akarom, hogy ott legyél. Azért mert féltelek.- mondta mire bennem kicsit fölment a pumpa

- Seth én sem akarok veszekedést, de ha meg tiltod, hogy ott legyek akkor lesz, mivel te úgy gondolod, hogy én nem tudok, sőt nem is én, hanem egy családnyi, vagyis egy tucatnyi vámpír annál is több farkas, és négy boszorkány nem tud elbánni négy darab vámpírral, akkor megeszem a hajamat.- csattantam föl- és  ne hogy azt hidd, hogy én majd ölbetett kézzel fogok malmozni. Mertén is féltelek. Tizenegy felé jöhetsz értem.- álltam föl majd kiviharzottam a házból. Mérgesen kapargattam a kormányt haza felé menet. Kicsit mérges voltam Sethre, vagyis az elméletére. De próbáltam átkódolni az agyamat, hogy most jót fogok szórakozni a fiúkkal és Sethtel. Amint haza értem gyors zuhany után fölvettem egy kék mintás toppot majd egy hosszú farmert és egy fekete Converse cipőt. Gyorsan kikaptam még egy kardigánt a szekrényemből, tudtam, hogy fázni nem fogok de azért biztonság kedvéért elviszem. A hajamat össze fogtam egy lófarokba. 10:45-kor érkezett meg Seth és dudált kint a ház előtt. Lebattyogtam a lépcsőn, nyomtam egy puszit alvó édesapám arcára majd kifelé vettem az irányt.

Késés......:S

Sziasztok! Bocsi egy kicsit késni fog a fejezet, de szerintem jövő hétre már fölteszem csak ma VB-m lesz Veszprémbe és azért nem tudom föltenni. De mindent megpróbálok. Addig tartsatok ki!
Cserryke

27.fejezet

Sziasztok! meghoztam a fejezetet... egy kicsit rövidke lett. az elmúlt héten táborba voltam azért nem jelentkeztem egyik blogomon sem.. de most itt a rész.. kicsit rövidke lett...  ihlet hiánya miatt...:S

A lélegzetem is elállt, amikor megláttam azt a csodás kövekkel díszített gyűrűt. Valami eszméletlen milyen szép volt. Seth szeme pedig, boldogsággal volt teli és talány egy apró kis bizonytalansággal, de ez eltűnt, amikor megszólaltam.

- Igen, igen és IGEN!!!!!! – ugrottam a nyakába és ő pedig megpörgetett maga körül.

- Komolyan?- kérdezte vidáman, amikor letett a földre.

- Teljesen! – mondtam miután a két tenyerem közé, fogtam az arcát és megcsókoltam. Ő, pedig újra fölkapott és egy újabb kört írt le velem.  Majd fölhúzta az ujjamra, a gyűrűt. – Szeretlek

- Imádlak!- kiabálta vidáman, mire én felnevettem

- Én is éged!- simogattam meg az arcát. Lassan sétáltunk kéz a kézben Sethtel a parton egymásnak simulva. Annyira boldog voltam, hogy madarat tudtak volna velem fogatni, legszívesebben pattogtam volna, amit meg is tettem később. Szembe fordulva vele pattogtam hátra felé, amin ő csak vigyorgott. Majd amikor sikerült leállnom, akkor maga mellé vont és derekam köre fonta erős karjait. Egyenesen a tűz körül ülő banda felé vettük az irányt.  Leültünk a srácok közé egymásnak dőlve néztük, ahogy a tengeri só kékre festi a tüzet.  

- Na és sikerült?- törte meg a tűz ropogásának hangját Embry. Egymásra néztünk Sethtel, majd vissza Embryre.

- Igen- válaszolta büszkén Seth- Srácok! Be kell jelentenünk valamit!- itt rám nézett majd megfogta a kezemet s fölhúzott. – Megkértem Av kezét és ő igent mondott!- vigyorgott boldogan és meg szorította a kezemet, én pedig pironkodva bújtam bele a vállába, majd mindenki végig gratulált nekünk, amikor pedig újra hallgattuk volna a tűz csendes kis ropogását, Zora megzavart.

- az, az igazság, hogy.. Jacob már régóta megkérte a kezemet, és ti csak azért mentetek el gyűrűt keresni, hogy mi addig Sethtel elintézzük, hogy Senor Brandtől megkapjuk a nagynénid halála előtt átadott gyűrűjét. – mosolygott kedvesen, mire az én szemembe könnyek gyűltek. Annyira aranyosak voltak, hogy ilyet megtettek értem, és elmentek azért, hogy elkérjék a gyűrűt. Meghatódva borultam második családom karjába, majd meg fordultam és újdonsült vőlegényem nyakába borulva csókoltam meg. Míg mögöttünk megszólalt egy hang, Embry volt a tulajdonosa.

- Gyerekek, aztán nem csinálni egy kis pocaklakót- röhögte én, pedig bemutattam neki, miközben még mindig csókoltam Sethet.

***

-         Apu tud róla?- kérdeztem, amikor a szobájában ülve az ágyán nézegettem a kezemen lévő gyűrűt.

-         Nem kérhettem volna meg a kezedet, ha nem kértem volna ki Charlei áldását. – motyogta a vállamba

-         Miért?- húzódtam el egy kicsit, hogy lássam az arcát.

-         Mert anyu kikötötte, hogy muszáj megkérdeznem erről apukádat is.- nyomott puszit az arcomra. A kezével végig szánkázott a vállamon, amiről lelógott a felsőm kivágott nyaka. Majd pár apró csókkal és végig hintette a vállamat felfelé haladva, végig puszilgatva a kulcscsontomat, majd az arcomra, kihagyva a számat, amit végül meg elégetem és a hátamra fordulva, lehúztam a fejét és megcsókoltam. Pihegve feküdtünk egymás mellett, Seth keze a fejem alatt volt és úgy néztük a másikat. – elmegyünk holnap valamerre, Hercegnőm?- játszott a hasamon körözve az ujjával.

-         Hmm.. merre van kedved menni?

-         Vidámpark?- csillant fel a szeme mire engem is lázba hozott.

-         Okés- nyomtam rá a számat az övére, majd kimásztam az ágyból és fölkaptam a törülközőmet meg a neszesszeremet és a fürdő felé vettem az irányt. Már csak melltartóba és bugyiba álltam a tükör előtt és épen babráltam a hajammal, amikor kinyílt az ajtó és Seth lépett be rajta.

-         Óó hello.- ölelte át a derekamat hátulról rajtam, pedig végig futott a hideg, mert Sethnek meleg tenyere lecsúszott a derekamig. Én pedig megfordultam és megcsókoltam. Seth megnyitotta a csapot, a meleg vizet engedett a kádba. Amikor pedig megtelt meleg habos vízzel a kád mind a ketten beültünk a vízbe és neki dőltem Seth mellkasának. Csináltunk már ilyet, még mielőtt összevesztünk volna. Olyan jó volt így ülni. Olyan nyugodt, és mégis csodás pillanat volt.  

26.fejezet

Hát igen meghoztam a 26.fejezetet, remélem tetszeni fog!;) a végére tessék egy két komit nyomni!

Hangosan bömböltettem a zenét apu öreg Fordjába. Éppen a Thirty Seconds To Mars - This Is War-ja ment. Hangosan teljes beleéléssel énekeltem a szám szövegét. A fél város hülyének nézhetett, de kit érdekel, ha egyszer boldog vagyok? Vigyorogva álltam meg Zora és Jake közös kicsi háza előtt. Óvatosan bekopogtam az ajtón, majd halk lépteket hallottam.

-         igen?- jött ki Zora kómás fejjel.

-         Jó reggelt, meg hoztam a reggeli kávéjukat.- mosolyogtam, mint egy idióta. Az ő szemei, pedig meg lepőségtől kigúvadva, majd ki estek a helyéről. Majd sikoltva a nyakamba ugrott, gyorsan elvettem a kezemben lévő kávét az útból és átöleltem, szeretett barátnőmet.

-         Te most komolyan itt vagy?? Avril Rosalinda Swan, mi az ördögért nem szóltál, hogy visszajöttél?- vont kérdőre még mindig szorosan ölelve.

-         Kicsim, miért kiabálsz?- jött ki Jake is egy szál alsónadrágban álmos a rossz kifejezés, tök kómás fejjel, majd az ő reakciója is ugyan ez volt. a szemei kigúvadtak, tátott szájjal bámult majd lassan fölemelte a kezét és rám mutatott, itt már elengedtük egymást Zo-val és csak, néztem, hogy mit reagál Jake.- Zora ha ez egy ujjbab boszorkányos trükköd nagyon rossz vicc! Seth nehogy meglássa!- morogta unottan

-         Te hülye! Ő az igazi Avril!- nevette

-         Nem vagyok vicces kedvembe Zora- morogta egyre kedvtelenül, mire én megelégeltem és nyakába vetettem magamat. A hirtelen jött súlytól hátra estünk rá a gyepre.

-         Most már elhiszed, hogy ÉN vagyok az?- nevettem még mindig.

-         Igen, de hogyan? És miért?

-         Erre én is kíváncsi vagyok- dőlt neki a ház sarkának Zo kérdőre vonó tekintettel.

-         Őőő tudjátok.. van olyan, hogy az ember… ő nem megyünk be- hablatyoltam össze vissza mindent, és fölpattantam, majd levettem a kocsi motorház tetejéről a két kávét és az ajtó felé táncikáltam. -hoztam fincsi kávét! Senki sem szereti hidegen a kávét! Főleg nem reggel! Na nyomás gyertek!- rohantam be a házukba de meg is álltam, mert nem tudtam, merre menjek.

-         Szóval mikor is jöttél vissza? -kérdezett elsőként Jake amikor a konyhában ültünk az asztalnál.

-         Tegnap.- válaszoltam mosolyogva- de mielőtt félbe szakítanátok! Azért nem jöttem el hozzátok, mer először Bellával, találkoztam és utána…. Sethtel- pirultam el, visszagondolva a tegnap délutáni találkozásunkra.

-         Óó mesélj- fészkelődött a székén izgatottan Zora

-         Nem volt semmi, meg beszéltük, kibékültünk, és most újra boldogok vagyunk!- vigyorogtam.- amúgy ti mióta vagytok, vagyis mióta éltek egy lakásban?- tudakoltam körülnézve a kis takaros házon.

-         Úgy…. Másfél éve.- mosolyogta hamiskásan és közelebb bújt élete, szerméhez. Nagyon édesek voltak így együtt.

-         Na és történt valami. Mint például Belláéknál?

-         Nem, mármint eljegyzésre gondolsz? -lepődött meg Jake

-         Nem tudom, de mondjuk, vegyük konkrét példának azt.

-         Őő nem történt semmi ilyes fajta lánykérés.- mondta Zora talán kicsi csalódottság is volt a hangjába, de próbálta leplezni, de ez nálam nem sikerült, és szerintem ezzel saját maga is tisztában volt. itt el is könyveltem, hogy hagyjuk is ezt a témát.

-         Valami történt még?

-         Még nem, de elvileg fog. -mondta komolyan és vészjóslóan Jacob.- Volturi ide akar jönni, mivel Edwardnak és Xéniának gyermeke született.- elég értetlenül nézhettem a Xénia résznél, mert Jake elsóhajtotta magát és neki kezdett a magyarázkodásnak.- Xénia, Edward legújabb szerelme, és amint hallottad sikerült a csajnak bekapnia a legyet, és az a kis vakarcs meg is született Rebecca, elcsavarva Leo fejét. Leo a legújabb falkatag. Szóval a Volturi meg tudott a kislány létezéséről és minél előbb meg akarja semmisíteni a félvér vámpír farkas keverék lányt. Mivel Leo bevésődött kötelességünk megvédeni a családot főleg, hogy az én falkámba történt a bevésődés. Ezért most össze kellett fognunk a Cullenekkel és velük gyakorolunk nap, mint nap a csatára.

-         Amit jobb lenne, ha elkerülnének- tette hozzá suttogva Zo. Kicsit furcsa volt nekem ez az egész. Hideg zuhanyként ért. Sethtel pedig erről beszélnem kell.

-         És tudok valamiben segíteni?- kérdeztem félve

-         Bármennyire jó is lenne, Seth biztos nem enged majd csak a csata közelébe se, likvidálni fog legalább Mexikóig, hogy biztonságba érezzen téged. -mosolygott Jake kedvesen

-         De… ez badarság! Nem akarok kérkedni, de talán mi ketten Zorával tudjuk a legtöbbet, amit kell. És hanem engedtek oda tuti, hogy nem élitek túl. Annyi idióta varázsigét, harci technikát és ehhez hasonlókat magoltunk és tanultunk be, hogy az már képtelenség. Igazam van? -pillantottam elszántan barátnőmre, aki hevesen bólogatott, Jake pedig megadóan sóhajtott egyet. Az én arcomon, pedig diadalos mosoly terült szét.

-         Össze kell hívni a tanácsot, és a falkát meg a Culleneket. -mondta, és föl hörpintette azt a pár korty kávét.

-         Nekem mennem kell. Sajnálom, Emilyék boltjában segítek.- nyomott egy puszit az arcomra majd jake váltottak egy búcsúcsókot majd fölszaladt a szobájába, és pár pillanat múlva már el is hagyta a házat. Vártam, amíg a kocsija motorja fel nem dördül és hagyja el a kicsiny házikó felhajtóját. Úgy három perc múlva megszólaltam

-         Te Jake, miért félsz?

-         Tessék- ocsúdott fel bambán nézve rám. Szegény annyira látszott rajta hogy az utóbbi időben egy szemhunyásnyit sem aludt.

-         Miért félsz, attól hogy ő majd nemet mond?- kérdeztem meg máshogy, hogy megértse mire is gondolok igazán.

-         Nem is tudom…..

-         Jake, Zora halálosan beléd van esve.. ilyen bevésődés szerű dolog nálunk is van. és te és Zora egymás bevésődései vagytok, Zo akkor is fog szeretni, ha transzvesztita leszel!- mosolyogtam, akár Pink hajjal és zöld mellírókkal de ő akkor is ugyan így fog téged imádni!

-         Igazad van meg minden, de nem tudom….

-         Jake, aki nem mer az nem nyer.- mondtam az első eszembe jutó bölcsességet.- meg kell próbálni, és hidd el én már csak tudom, Zo csak erre vár, hogy megkérd a kezét.- tettem a vállára a kezemet biztatóan mosolyogtam rá.

-         Rendben.- sóhajtotta én pedig föl álltam.- Avril! -szólalt meg amikor el hagytam a konyhájukat. Visszafordultam és bepislogtam a konyhában ülő Jakere, aki zavartan tördelte ujjait.- eljönnél velem, jegygyűrűt választani?- szólat meg lassan és halkan.

-         Persze- vigyorodtam el- meddig lesz a kisasszony munkában?

-         Fél háromig.- nézett a fali órára, ami tizenegy órát mutatott.

-         Akkor futás fölfelé öltözz fel, tett rendbe magadat addig én kint várlak a kocsiban. Aztán sietni!- futva ment fel a lépcsőn, én pedig kimentem a kocsimhoz.- Jake semmit sem változott, ugyan olyan bohókás mint volt, na és Zora ugyan olyan vidám és kicsapongó pint volt.- ráztam a fejemet rosszallóan amikor visszagondoltam néhány iskolai csínytevésünkre. Öt percet sem kellett várnom mire Jake kirobogott a házból és bezárta majd bepattant mellém. – akkor indulhatunk?- kérdeztem vigyorogva, mire ő is viszonozta és beletapostam a gázba.

-         Na melyik tetszik jobban?- kérdeztem mutogatva a gyűrűkre, amik szebbnél szebbek voltak.

-         Áhh nem is tudom. Egyik sem az igazi..- motyogta

-         Oké, akkor bemenjünk máshova, vagy mit csináljunk-, kérdeztem mire ő szeme felvillant.- mi az?- kíváncsiskodtam, mire ő kifelé kezdett húzni a boltból-, viszlát! -nyögtem, amikor az utolsó pillanatban az eladónak.- jake mit akarsz? Hova rohansz?

-         Rájöttem valamire, de előtte szeretném hallani a véleményedet.-állt meg.

-         Oookéééé. Üljünk le és együnk valamit közben, pedig mond el.- mondtam és elindultunk a gyorskajákkal teli tömött sorra. – szóval, hallgatlak!- könyököltem az asztalra a fejemet megtámasztva, néztem Jake-re.

-         Szóval, apunak még megvan az eljegyzési gyűrűje amivel anyut eljegyezte.

-         Csak nem?- engedtem le a kezemet az asztalról és elkezdtem izgatottam ficánkolni

-         Ha arra gondolsz, hogy azzal kérem meg a kezét akkor a válasz egy böhöm nagy IGEN!- vigyorogta mire én fölpattantam és a nyakába vetettem magamat, pár percölelkezés után visszaültem a helyemre és elkezdtem enni, a kifizetett kajámat,

-         És mégis hogyan? Mikor?- özönlöttek belőlem a kérdések, talán jobban izgultam, mint Jake

-         Hátt….. vagy ezelőtt a Volturis herce-hurca előtt vagy az után.. nem tudom igazán. Ha meg valami romantikára gondolsz nem nagyon fog menni. -fintorogta.

-         Oké… hát szeretnéd minél előbb?

-         Igen.

-         Hát akkor meg mire vársz? Jake itt a nagy lehetőség!- bíztattam-, kérd meg a kezét ma délután!

-         Oké- mondta és közben rám mosolygott, majd föl emelte hatalmas tenyerét én, pedig belepacsiztam. Jake olyan volt mintha a bátyám lenne. Nagyon hülye, bohókás, vidám. Egy gyerek felnőtt 25 éves férfi testébe zárva. Pont olyan cuki fiú, aki Zorához illik. Nem sokáig bóklásztunk a bevásárló központba Port Angelesben, így amikor végképp végig rágtuk, hogy hogyan is gondolja az egész lánykérést, haza indultunk.- hát akkor, szia!- köszönt el és kiszállt a kocsiból, én pedig integettem majd elhajtottam, egyenesen a műhely felé.

-         Helló-ó- köszöntem amikor beléptem a kicsi garázsba.

-         Szia!- köszönt Paul a kocsi alól kigurulva, majd kitágult szemekkel bámult rám, amikor pedig hirtelen föl akart ülni beverte a kocsi aljába a fejét majd szitkozódva föl állt, és megtörölte a kezét. –Avril, Szia! Nagyon hiányoztál csajszi!- pörgetett meg maga körül majd letett a földre és végig nézett rajtam- wow, jó csaj lett belőled te lány, nem mintha addig nem lettél volna az!- kacsintott rám.

-         Hüümm köszönöm a bókot, de te sem panaszkodhatsz apuka!- mosolyogtam, Paul még mindig ugyan úgy nézett ki, egy szemernyit sem változott. – amúgy Leah merre található?

-         Jobbra a második ajtó. -mutatta a kis kék acél ajtót majd visszagurult a kocsi alá.

-         Kip-kop kivagyok? -dugtam be az ajtón a fejemet és minden szem rám szegeződött, közöttük a egy kis csöppségé is. Leah föl pattant és felém rohant.- szia!- öleltem magamhoz jó szorosan- hó-hó. Szevasz is törpe!- köszöntem a kis babahordozóban lévő babát.

-         Ő itt Annabella.- emelte ki a hordozóból a kislányt. -Bella ő itt Avril, a te kis keresztanyukád!- itt tökre lefagytam. Hogy mi én a keresztanyukája? Ennek a kis csöppségnek?

-         Komoly?- kérdeztem meghatódva

-         Igen.- mosolygott rám mire én megöleltem. Majd nyomtam Bella buksijára egy puszit.- tessék!- nyújtotta felém a kislányt, én pedig megfogtam és leültem Seth mellé.

-         Szia!- nyomtam egy csókot a szájára. Majd újra a kislányra néztem. – hát úgy látszik, hogy keresztszülők lettünk.- mosolyogtam majd a vállára döntöttem a fejemet.

-         Hát igen.- nyomott egy puszit a fejemre majd megsimogatta a kislány fejét.

-         Tessék.- nyújtottam felé a lányt, amit ő rögtön elfogadott. Annyira aranyosak voltak, olyan volt mintha Seth a saját lányát tartaná a kezében. Vajon, nekünk is megadatik az a lehetőség, hogy lesz egy csöppségünk, akit majd folyton babusgatunk? A gondolatmenetemből Seth zavart meg.

-         Avril- suttogta-, elmegyünk egy kicsit sétálni?

-         Persze-vettem el tőle a kislányt majd visszaadtam édes anyjának, aki időközben visszajött. Kézen fogva sétálgattunk a parton. – Avril, figyelj őő ezt más, hogy akartam megcsinálni meg minden.- kezdte el.

-         Seth ez nem vicces, kezdesz megijeszteni- tényleg féltem attól, hogy majd valami olyat fog nekem mondani, ami nem lesz kellemes.

-         Nem kell félned. –simogatta meg az arcomat, mosolyogva most is azon a szirt tetején álltunk, ahol annyiszor, kibékültünk és egymásra találtuk. Seth elkezdett turkálni a zsebében végül húzott ki belőle valamit.- Avril Rosalinda Swan, hozzám jössz?- térdelt le elém és kinyitotta a kis dobozkát, az én lélegzetem, pedig elállt.

25.fejezet

Ha minden igaz és jól számoltam, 24 fejezetet írtam meg nektek. és ez lesz a 25. fejezet tessék olvasgatni!

25.fejezet

egész este egymáson lógtunk, kézen fogva sétáltunk a parton, figyeltük a naplementét pont mint két szerelmes tini. hisz azok is voltunk,két szerelmes tinédzser.
- figyelj ln komolyan sajnálom azt az estét!- suttogta amikor a parton ültünk a kedvenc kis szirtünkön és néztük ahogy a tenger szépen lassan vörösen ringatózik a lemenő nap fényében. ezt pont nem akartam fölhozni
- Figyelj Seth.- fordultam felé, és magam fel fordítottam az arcát. majd a nyaka köré fontam a karomat és magamhoz húztam és megcsókoltam- nem érdekel-suttogtam és maga biztosan a szemébe néztem- kérlek felejtsük el az egészet.- mondtam és újra hozzá érintettem az ajkamat az övéhez.
- amúgy... átjössz hozzánk aludni?- kérdezte félve
-őőő persze, csak előtte szerintem haza ugrok apuhoz, és beszélek velük, vagyis Bellával és apuval. azért az a három év az sok.- mosolyogtam rá kedvesen. - de utána egyenesen rohanok hozzád. ígérem sietek.
- okés, rendben. van mit bepótolnunk ezalatt a három év alatt.- mosolygott rám majd a derekamnál fogva magához húzott és nyomott egy puszit az arcomra. - aztán siess- suttogta két csók között és neki döntött a kocsim ajtajának. mielőtt még jobban elmélyítettük volna a csókot fölemeltem a kulcsomat és a hasába szúrtam óvatosan.- gonosz.- morogta vigyorogta én pedig kuncogva beültem a kocsiba. majd beindítottam a motort és elhajtottam.

Apuékkal végig beszéltük ezt a három évet ami velem történt oda kint, és ami itt Froksban történt. Kiderült, hogy Bella akkor jött össze Embryvel amikor engem kerestek. elég furcsa történet volt az egész. Embry és Bella azon az estén akadtak egymásba amikor bulizni mentünk. Mint a ketten csont részegek voltak,és Embry hát..... szépen szólva lefektette Belllát, akitől teherbe is esett. de Bella elvetette a gyereket. és hát így most tök nagy lámúrban élnek. kicsit bizarr, de legalább boldogok..... és mint kiderült még: Embry megkérte Bella kezét! ezt pont akkor mondták amikor ittam és az egészt szegény apu arcába köptem.
-hogy mi van???- kérdeztem még mindig fuldokolva és apunak hoztam egy törülközőt, amivel letudta törölni az arcára köpött barack levet.- Mármint gratulálok!-vetettem a nyakába magamat és jó erősen meg szorongattam.- na mutasd már!- ugrándoztam mint egy kisgyerek, miközben a kezét rángattam,hogy meg mutassa élete nagy szerelmétől kapott gyűrűjét. Bella fölemelte a kezét és megláttam életem legszebb eljegyzési gyűrűjét.- ez valami eszméletlen! Istenem, de jó!- öleltem meg még egyszer.
-és te leszel az én kicsi legfőbb koszorús lányom!- vigyorogta örömmel teli szemekkel. az én szememben pedig könnyek gyűltek
-köszönöm Bella. nálad jobb testvért az ember nem is kívánhatna!- öleltem meg elérzékenyülve.- Istenem már ennyi az idő!- pattantam föl az asztalhoz az órára pislogva. negyed 10. - bakker, Seth meg fog nyúzni!-  rohantam el a vendég szobáig összedobáltam pár szükséges cuccot. majd vissza vágtattam a konyhába,és nyomtam egy egy puszit mindenki pofijára.- sziasztok!  apu elviszem a Fordot!- ugrottam le a verandáról és gyorsan beleültem a kocsiba, és tövig nyomtam a gázt La Pushig. Út közben pedig föl hívtam Seth-tet.- baromira sajnálom, csak annyira elment az idő!- szabadkoztam de félbe szakított.,
-nem baj! de vigyázz már mert megölöd a kocsi motorját ha iylen gyorsan mész.- nevette, én epdig a sebesség mérőre pillantottam és lassítottam mert 160 km/h- val mentem.a motor megkönnyebbülve, búgott fel.- ez már jobban hangzik- sóhajtotta Seth is megkönnyebbülve- merre jársz?
- Türelmetlen mindenedet! Most fordulok e a főútról.
- én türelmetlen?! Ki késett?
-Kabd be- morogtam- de azért még szeretlek!
-mit? és kiét?.
-a sajátodat. tudod azt a kis valamit ami a lábad között lóg. És nagyon remélem hogy van és nem vagy transzvesztita.- kuncogtam
-tájékoztatlak, hogy van ott Valami!
-húh..micsoda megkönnyebbülés! a picsába!- rántottam félre a kormány szitkozódva mert egy kamion kivágódott elém, az utolsó pillanatban.
minden rendben?- kérdezte rögtön aggódva.
-ja.  persze na mindjárt ott vagyok. puszi!
- oks szia!- tette le a telefont én pedig fölkanyarodtam a felhajtójukra. az ajtó kivágódott és Seth lépett ki az éjszaka sötétjébe.- mi történt? - aggódott még mindig, majd végig nézett rajtam hogy minden rendben van-e.
- nyugi! csak kijött elém az utolsó pillantban egy kamion én meg nem figyeltem.-simogattam meg édes kis arcát. majd nyomtam rá egy puszit. Seth kikapta a hátsó ülésről a táskámat majd kezemet megfogta és be vonszolt a házba.
-Anyu!- szólt Seth újra a konyhába sürgölődő forgolódó édesanyjának. Sue fölemelte a fejét és amikor meglátott rohanva tette meg felém azt a pár lépést és megölelt.
-Avril, kicsim. Szia!- nyomott egy puszit az arcom mind két oldalára majd eltolt magától és végig nézett rajtam.- gyönyörű vagy pont mint eddig!- mosolygott örömmel teli szemekkel.
- Sue. Szia!. te is nagyon jól nézel ki!- dicsértem meg, és tényleg igaz volt. Sue nagyon jól tartotta magát. tökéletes arcán csak pár apró szarkaláb mellett volt csak néhány ránca. vékony testalkata ugyan olyan maradt, mint volt.-Leah?- érdeklődtem szeretett barátnőm után
- Leah elköltözött Paulal él. És a kisfikkal Jassnel.
-komolyan? Leahnak lett egy gyereke Paultól? hót ez nagyon jó- mosolyogtam idáman. Ténylg nagyon örültem hogy Leah megtalálta a boldogságot főleg, hogy Paulal, és egy kisgyermekük is lett. ennél jobb élete nem is lehetett volna Leahnek. Csomót beszélgettünk lent a konyhába. Seth ezalatt a három év alatt teljesen magába zuhant, ami persze csak nekem köszönthető. hisz én voltam aki itthagyta, én voltam az aki tönkretette az életté. nagyon nagy lelki ismeret furdalásom volt.
-ő anyu mi szerintem föl megyünk.- állt fel Seth az asztaltól megfogva a vállamat, én is nagy nehezen talpra álltam és fölsétáltam Seth után az emeletre.- Figyelj Av, mindjárt jövök.- mondta és ideges léptekkel indult kifelé a szobájából de én megállítottam.
-Ne!-kaptam el a karját utána ugorva.- igaza volt!- suttogtam,mire ő kikerekedett szemekkel nézett.- tényleg az én hibámból volt az egész.
-Avril, nem a te hibád volt és egyébként sem mondhatna ilyeneket.!-mondta idegesen és fölemelte a fejemet.
-de...! nem akarom hogy veszekedjetek. és én sem akarom, hogy mi veszekedjünk- suttogtam félve, hogy talán megutál vagy ilyesmi.
-Avril kérlek emeld föl a fejedet.- mondta lágyan. majd amikor óvatosan fölemeltem a tekintetemet rá ő megcsókolt. kicsit késve de vissza csókoltam, megfordultunk és neki döntött az ajtónak. forró tenyere bejárta a hátamat, végig le a gerincemen, egészen a derekamig, ott meg állt a két oldalánál. az én kezem pedig felvándorolt izmos felsőtestén  egészen a nyakáig ott a nyaka köré fontam a karomat az egyik kezemmel a másikkal a hajába túrtam. a fejemet oldalra biccentve mélyítettem el a csókunkat, nem tudom teljesen elhagyott az idő érzékem. nem tudtam mióta, és mennyi ideig tart ez a csók. most inkább a jelen számított és az hogy Ő itt van nekem.

-Alszol?- suttogta mikor már az ágyban feküdtünk és bambultuk a tv-t. vagyis én becsuktam a szememet.
-nem.
-most már nem? vagy eddig sem?- kérdezte én pedig kinyitottam a szememet és felé pillantottam, majd feljebb tornásztam magamat és még jobban belefészkeltem a karjába magamat. Pont mint egy kiscica.
-eddig sem.- tettem a fejemet a mellkasára és hallgattam egyenletesen gyors szívét.- volt olyan lány akibe szerelmes voltál előttem?- szaladt ki a számon a buta kérdés.
-.őő igen volt. de ha most vissza gondolok már nem tartom annyira szépnek és különlegesnek mint akkor. most már nekem Te vagy a fontos.- nyomott egy puszit a fejem búbjára. ez egy kicsit megnyugtatott, de még mindig kíváncsi voltam, hogy ki is lehetett az a lány. lehet hogy soha sem tudom meg, vagy talán majd egyszer elárulja. mivel nagyon fárad voltam ezért elnyomott az álom Seth mellkasán.

Békítő fejezet......

Sziasztok! tudom hogy mostanában sokat kések...... De hoztam egy békítő kis fejezetet. örülnék ha nem csak ketten komiznának hanem legalább négyen, kélek csak pár szó!

3 év múlva:

E/3

Kocsonyává vált lábakkal állt a repülő éren. A szíve a torkában dobogott, majd újra rámarkolt bőröndjének fogantyújára és egy mély sóhaj után, megmozdította remegő lábait, majd tett egy bizonytalan lépést. Három év telt el azóta, hogy fájó szívvel elhagyta ezt a helyet. Félt és bizalmatlan volt. Tett még egy lépést előre, majd újra egyet. Magas sarkú cipője csak úgy kopogott, megtörve a repülőtér halljának a csöndjét. Amint kiért az aulából, fogott egy taxit, és megkérte a sofőrt hogy vigye el egészen ahhoz a házhoz, ahol élete újra kezdődött. Újra zakatoló szívvel, remegő térdekkel szállt ki a kocsiból és oda topogott az ajtóhoz és a kezét kopogásra emelte…..

Avril szemszög:

Kolibri szárnyához hasonló szívvel kopogtam az ismerős ajtón, majd hallottam amint a kanapé megnyikordul és léptek közelednek az ajtóhoz. Hátrébb léptem párlépést, és vártam hogy kinyíljon az ajtó.

-igen?- jött ki rajta apu. De amikor rá nézett az arcomra hatalmas meglepődés kúszott rá, szája hatalmas ó betűt formázott, szemöldöke az egekbe szökött.  –Av…te. Te vagy az?- kérdezte meg rökönyödve könnyektől csillogó szemekkel.

- igen apu én vagyok az!- léptem oda hozzá és megöleltem. Hosszas csontropogtató ölelés után elengedett és végig nézett rajtam, még mindig könnyes szemekkel. Nem változott sokat ez alatt a három év alatt.  Kicsit őszült, több ránc lett az arcán, de a szeme még mindig ugyan olyan volt.

- de hogyan? Gyere be!- állt félre az ajtóból én pedig bementem a házba. Leültünk a kanapéra.- mi történt? Hónapokig kerestelek! De aztán Billy elmesélte mi volt köztetek Sethtel. És hogy Jacob utánad ment, de ő fél év után hazajött. De nem mondott el nekünk semmit, hogy hol vagy.

- igen, apu. Én kértem rá, hogy ne mondja el senkinek sem, hogy merre vagyok. Igazából Barcelonában voltam, az iskolámba, ahol eddig tanultam. Igazad van, hogy se szó se beszéd eltűntem. És ezért röstellem is magamat.

- semmi baj. Azok után.  De jobb lenne, ha Bella is megtudná, hogy haza jöttél-, suttogta, amikor újra megöleltük egymást.- lent van a parton. Embryvel.- suttogta én, pedig eltoltam magamtól és a szemébe néztem kérdőn, mire ő megrántotta a vállát.- majd elmeséli- mosolygott mire én kifelé vettem az irányt, egy arcra puszi után, de utánam szólt.- Kint áll a Ford!- dobta utánam a kulcsot majd én vissza, vigyorogtam rá és kifelé vettem az irányt. Így 19 évesen így meg tanultam vezetni. Bő fél óra alatt le is értem a partra. Az út alatt nem mertem kinézni az ablakon, hát, ha meglátok valami olyat, amiért visszafordulnék, és nem mennék le. Pirosra festett körmeimmel markolásztam a kormányt, ideges voltam…. Amikor leértem lassan megfogtam a kulcsot és leállítottam a motort. Hatalmasat sóhajtottam majd nagyon lassan megfogtam a kilincset, hogy kinyissam. Újra emlékek özöne zúdult rám,  a szememet elkezdték marni a könnyek, de sikerült leküzdenem őket. Aztán megláttam két alakot, mind a kettő nagyon ismerős volt, kézen fogva sétáltak, pont mind két szerelmes tini. Egyre közelebb értem hozzájuk, a lány fölemelte fejét és barna haját kifújt a szél az arcából, amikor végig nézett rajtam, meglepődöttség futott végig az arcán, majd rohanva szelte át a pár métert kettőnk között és a nyakamba vetette magát. A lendülettől hátra estünk, zokogva öleltük át egymást. Nagyon hiányzott már.

- te itt vagy, komolyan?-  suttogta még mindig zokogva amikor eltolt magától.

- igen Bella itt vagyok!.- borultam újra a nyakába. Sokáig lehettünk így, de egy idő után föl álltam és fel néztem az ismert arcra, aki ugyan úgy vigyorgott.- szia Embry- vetettem magamat a nyakába ő pedig megpörgetett maga körül

- Avril!- sutyorogta halkan.

- el kell mesélned mindent.- mondta Bella amikor elengedtük egymást Embryvel. Nagyban felvázoltam a helyzetet, de mivel volt még pár dolgom amit el akartam intézni ezért sietősre vettem a figurát.

- figyeljetek, van még pár elintézni valóm, este beszélünk.- intettem nekik futva majd a műhely felé vettem az irányt. Ahol Jacob és a fiúk nagy része dolgozott. Amikor már csak pát méter választott el a bejárattól, újra vettem egy mély levegőt és lassan szakadozottan kifújtam. Jacob tudta, hogy jövök és megkértem, hogy tartsa titokban, úgy ahogy Zora is. Párlépést megtéve hallgattam a cipőm ütemes kopogását, majd beléptem a garázs ajtaját. Egy ismert lábat láttam kilógni egy öreg Wolksvagen alól. A szívem a torkomban dobogott, figyelmesen néztem, ahogy a személy a kocsi alatt ügyködik, a hosszas csöndben. Amit ő tört meg.

- ide adod, kérlek kilences csavarkulcsot!- szólalt meg az, az isteni hang, amit három éve annyira régen vártam. Ugyan az a hang volt, talán kicsit mélyebb. De benne volt ugyan az a kis fiús árnyalat, és az a kis kásás hang, amit annyira imádtam. Izmos és egyben koszos karja kilógott a kocsi alól várva, hogy bele rakjam a csavarkulcsot. Oda osontam a szerszámos ládához és kivettem belőle a kulcsot majd óvatosan a kezébe nyomtam. Kezünk egymáshoz ért, amitől ismerős izzás és szikra keletkezett. Hosszas várakozás után elkezdett kifelé gurulni a kocsi alól én, pedig föl álltam és léptem hátra pár lépést. Amint kigurult a kocsi alól megláttam az a csokoládébarna szempárt, amibe szerelmes lettem. Meglepődés szaladt át az arcán majd lassan föl ült, és bambulva tekintett végig rajtam meg állva az arcomnál.- megint elaludtam a kocsi alatt. Kérlek, mond, az hogy nem!- suttogta inkább csak magának. Majd lassan föl állt és újra végig nézett rajtam, megnőtt sokkal férfiasabb lett, de benne volt az a kisfiús árnyalat, a szeme alatt pedig sötét karikák húzódtak, kialvatlanságot mutatva. Tett felém egy lépést. majd várt, és újra egyet, és megint várt. Az utolsó lépést én tettem meg. A karjaiba vetettem magamat, és a szívemről hatalmas kő esett le, újra zokogni kezdtem, mire az ő keze végig húzódott a hátamon. Eltolt magától két kezét az arcomra tette ezzel körül zárva azt. Majd végig nézett az arcomon úgy ahogy én is a övén. Mindkettőnk arcán, fáradtság, szerelem, hiány, tékozlás mutatkozott. Seth lassan közelített az arcomhoz, de amikor csak pár milliméter volt megállt. Nem tudom miért, pedig nagyon is akartam, hogy ajkát rányomja az enyémre. Nagyon sokat gondoltam ölelésére, csókjára vagy egyszerűen csak, arra hogy nincs mellettem. Azt a pár milliméterén szeltem át és rányomtam ajkaimat az övére, mérhetetlen boldogság keletkezett bennem, először féltem hogy majd Seth nem fogja viszonozni, de amikor olyan szenvedéllyel csókolt vissza, hogy neki kellett hogy dőljed a kocsinak, mert különben hátra estünk volna. Amit akkor sem bántam volna, felőlem most jelen pillanatban a világnak is vége lehetett volna egy órán belül, csak az volt a fontos hogy Sethtel újra együtt vagyok. Több perce, órája csiklózhattunk, de nem érdekelt, amikor viszont elválltak ajkaink és még kértem egy apró csókot.- Soha nem gondoltam volna, kivéve álmomba hogy egyszer még visszajössz.- suttogta, amikor én újra karjaiba bújtam és hallgattam gyors szívverését.

- Nagyon szeretlek, ugye tudod?

- most már igen, én is nagyon szeretlek!- suttogtam a fülembe és fölemelte a fejemet az államnál fogva és újabb csókba forrasztotta össze az ajkainkat.

fejezet..:D

 Sziasztok! Figyeljetek! Egyre kérlek titeket, arra hogy írjatok pár sort... tudom borzasztó ami íok, és unjátok.... de akkor írjátok meg hogy hagyd már abba! mert nem tudom hogy kit érdekli ez a történet.... légy szíves írjatok!!!!!

Senki sem tudja hogy merre vagyok, vagy lehetek. Talán Zora... Nem is baj hogy csak ő tudja.. És annak még inkább örülök hogy nem szegheti meg a suli helyének titkosságát. ahogy kiértem a repülő térről rögtön oda teleportáltam magamat a suli kapujához. a hatalmas nagy kovácsolt vas kaput alig bírtam kinyitni de nagy erőlködések árán, de sikerült kinyitni a kaput. majd szépen lassan magam után húzta a bőröndöt és megigazítva a vállamon a sporttáskámat a porta felé vettem az irányt. amikor oda értem a kis pulthoz, nem láttam senkit se.
-Jónapot! Avril Rosalinda Swan!-  mondta és a csöngőhöz akartam nyúlni ami a pultra volt kitéve. Nagyon reméltem hogy itt van még az a remélt személy akit annyira szeretek. Senki. megnyomtam a csöngöt, és vártam.
-Áhh szia Avril! - jött fel a pult Señor Brand.
-Szia!- viszonoztam a csontropogtató ölelést.
-Hogy, hogy itt vagy?
-őő hát fogalmazzunk úgy hogy haza jöttem vakációzni.- mosolyogtam kedvesen, nehogy valami is feltűnjön az öregnek... habár tudtam kevés sikerrel járok....
- nocsak nem jött be a nagy kontinens? vagy más?
-nagyon jó a hely meg minden- emeltem föl a fejemet az arcára pillantva. amikor kikerekedett szemekkel félbeszakított.
-hát veled meg mi történt?- nyúlt az a szemöldököm fölött lévő sebhez.- na gyere Avril beszéljük meg ezt Señor Brand kicsi portájának kuckójában....- vette el a bőröndöt a kezemből és a "kuckóba" húzta. megigazítottam a táskát ami a vállamon pihent majd elindultam utána. Brand bácsi olyan volt nekem mint valami pót nagypapi. kicsit kopaszodó, őszülő fejjel, csöppnyi sörhassal, hatalmas szível. Elvesztette a feleségét akit a fejvadászok öltek meg és az egyetlen lányát aki eltűnt.... neki sírtam vagy éppen tomboltam ki az összes lelki bánatomat, vele vészeltem át a nagynéném halálát. ilyenkor csinált Brand bácsi féle isteni kakaót mályva cukorral. két bögre kakaóval ültünk le a kanapéra. fölhúztam a térdemet és magam alá gyűrve rá ültem a lábamra.- mondjad drága Avrilem. mi történt veled? Ha lehet kezd az elején.
- Forks egy nagyon kedves kis apró, de csöndes helye. kevés ember...és el nem maradhatatlan természet fölötti teremtmények. van ott vámpír és...vérfarkas...-nyögtem ki nagy nehezen, majd föl álltam hogy kikeressek a táskámból egy ragtapaszt. és bevonultam vele a fürdőnek tervezett kis sarokba és a tükör elé állva éppen készültem fölrakni a ragtapaszt.
-úgy érzem hogy ezekkel a farkasokkal lesz valami.
-igen lesz....-sóhajtottam majd fölnyomtam a tapaszt a sebemre és vissza csoszogtam a kanapéhoz, fölkaptam a bögrémet és beleittam a a kalória nedűbe majd folytattam a mondandómat- hmm...szóval a  La Push az egy indián rezervátum Forks partja mentén,itt laknak a farkasok, a máik oldalt Forksban pedig Cullenék az az a vámpírok. igaz, ők nem táplálkoznak emberi vérrel még is határ van a két rész között....én a La Pushba jártam iskolába. volt ott egy Embry nevezetű srác... volt vele valami de nem nagy dolog... -itt nyeltem egy újabbat az italomból majd lehunytam a szememet a számat pedig össze préseltem, majd szép lassan kinyitottam.- utána jött Seth Clearwater.....ő már egy nagyobb falat. kedves, jó fej, helyes srác....együtt voltunk úgy 3 hónapig, de csalódtam benne.- sütöttem le újra szemeimet.
-mit csinált?- törte meg a csöndet.
- egyszer már össze vesztünk, de az ehhez képest pitiáner ügy volt.- nyeltem egy nagyot, majd folytattam- elmentünk bulizni, ittunk, ittam nem tagadom, azt sem hogy keveset. baromi sokat ittunk, és nagyon durván be voltunk rúgva, egy srác oda jött hozzám és pedig táncolni hívtam, egyre jobban rám mászott míg csak meg nem csókolt. tudom nem kellet volna de én viszonoztam, aztán Seth letépte rólam a srácot, én meg hisztizni kezdtem, hogy mégis mi köze van ahhoz amit én teszek. Nagyon dühös volt, nem csak rám... hanem a pasira is... a következő pillanatban már lendült is a keze és az arcomon csattant. tudom hogy be kellet volna neki vernem egyet, de nem ment. nem bírtam megütni, azért mert akkora megszégyenítés volt bennem- gondoltam vissza a jelenetre, majd összeszorított fogakkal próbáltam küzdeni az ellen a könnycsepp ellen ami éppen kicsordulni készült. végül sikerült vissza szorítanom. De akkora harag ébredt bennem amikor újra fölelevenítettem a pofont amit Sethtől kaptam, hogy majd fel robbantam.
-Avril- ölelt magához Brand bácsi- az alkohol rossz dolgokra kényszerít. szereted a fiút?
-éppen ez a baj... hogy most nem tudom, hogy szeressem vagy ne.......-sóhajtottam egy hatalmasat majd a vállára hajtottam a fejemet.
-mit érzel? -tette fel kicsi csönd után a kérdést?
-haragot, megbánást, fájdalmat
-és szerelmet?
-azt a leginkább..... de ez olyan másféle....
- ezt csak is te döntheted el... és tudod hogy hol?- tolt el magától- idebent-  tette a szívére a kezét, majd fölállt hogy megnézze ki  is az aki jött. én pedig gondolkodásba estem.... Haragudtam Sethre, sőt dühös voltam rá, de egyben szerelmes is. de nem tudtam hogy bízzak-e benne, mi van ha újra megtörtént, de lehet hogy csak az alkohol tette meg a hatást. de mi van hogyha nem és már nem szeret?- fölálltam és a vállamra kaptam a táskát és a bőröndöt a kezembe fogva mentem a szobám felé. amikor beléptem a tágas kollégiumi szobámba ledobtam az összes cuccomat az ágyam mellé. majd a fürdőbe mentem. a zuhany kabinban meg eresztettem a forró vizet. percekig élveztem és figyeltem amint a víz lemossa a koszt a bőrömről, és egyben ellazít. sírva csúsztam le a földre. Féltem,féltem hogy Seth már nem szeret, féltem hogy mi lesz ha vissza megyek és egy másik lányt talált magának, vagy az is lehet hogy a parton ül és éppen rám gondol és gyötrődik? nem akartam felhívni..... nemvolt energiám és lelkiismeretem beszélni vele.... lehet hogy Zorát föl kéne hívnom....de akkor meg Jacob kérdezősködne aztán meg Paul..... gyűlölöm magamat!!!! hisztis liba vagyok! elzártam a vizet és magra kentem a tusfürdőt. miután végeztem megtörülköztem és fölvettem a behozott sportmelltartót és a bugyit majd a derekam köré tekertem egy törülközőt. letöröltem a tükörről a párát és egy ronda lány köszöntött vissza rám a tükörből. a szeme vörös volt a sírástól. a szemöldököm fölött ott volt még mindig aseb a szám ahol fölszakadt kezdett beforrni. Miért megint magammal foglalkozok?? gondolat özönömből zaj ébresztett föl. lassan óvatosan az ajtóhoz settenkedtem és kikukucskáltam rajta, egy alak pakolászott nekem háttal. vissza fordultam és a kezembe tűzgolyót formázva indultam el a betolakodóm felé, mellé akartam dobni a golyót hogy megforduljon, de ő megelőzött és felém fordult.3
-ááá-sikítottam ijedteben pedig eldobtam a tüzet ami azonnal el is tűnt.
-css!-fogta be a számat.
-mi a fenét keresel itt?- léptem egyet hátrébb.
-megnéztem hogy hova jössz
-Jake ez nem jó ötlet..
-Zora küldött. hé...- fogta meg a szemembe lógó vizes tincseket és félre söpörte majd az állam alá nyúlva kényszerített hogy a szemébe nézzek, de én kerültem a tekintetét..-kérlek nézz rám- modnta határozottan, de mégis lágy hangon. lassan felé fordítottam kisírt vöröslő szemeimet.- hé.. mi történt?
-szerintem tudod- rogytam le az ágyra lehajtott fejjel.
-igen tudom- sohajtotta és ő is leült mellém.
-mit csináljak?- törtem meg a csöndet amibe eddig be voltunk burkolódzva
-ne tudom.... komolyan! Szereted? -fordultam felé én pedig fölálltam és egy gatyát és egy pólót előkerestem és magamra kaptam.
-azt hiszem igen-nyúltam a karkötőmhöz amit tőle kaptam- de nem vagyok benne biztos....
-az mit jelent?
-azt hogy.... szerelmes vagyok belé de félek. félek hogy mi van ha nem szeret... és tudod mi a legrosszabb az egészben? az hogy minden ilyesfajta gondolatom mi van ha-val kezdődik...
-akkor jelentsd ki!- állt fel az ágyról és közelebb jött a tükörhöz ami a szekrényem belső felén volt felerősítve.
-nem megy...-nyögtem ki fájdalmasan
-nem baj....-simított végig a hátamon Jake
-itt alszol?-kérdeztem kicsi csönd után a tükörkbe nézve
-ha lehet.- mosolygott halványan
-persze. adjak....-kezdtem bele de ő az ágy mellett lévő sporttáskájára mutatott...- ok. használj mindent a fürdőben adok törülközőt.- nyomtam a kezébe az anyagot majd a fürdőből kivonultam de ő megragadta a kezemet és maga felé fordított.
-szeret téged!- mondta a szemebe nézve őszintén.
-elhiszem- indultam ki újra és kiültem az erkélyre a csillagokat bámulva.

fejezet!!! sok kis gonoszsggal!!!!hihihhihi

 Fájdalom és a szenvedés.

Nem mondom azt, hogy nem ittam de azt sem hogy keveset....
de legalább nem csak én voltam részeges állapotban hanem az össze körülöttem lévő ember is..
Sethtel folyton szócsatákat vagy éppen csókcsatákat vívtunk. de nem csak mi.
Jacob Zorával, Embry egy csajjal akit itt talált..... és így folytatódott a sor. Sethtel már lassan fél órája csüngtünk egymáson és egyre szenvedélyesebben. Seth keze egyre lejjebb haladt míg az én kezem pedig föl felé, hogy a hajába túrjak. egyszer csak meglöktek minket mire szétváltunk, ő pedig felröhögött majd Paulal kezdett el valamit hablatyolni. felálltam tántorogva és a bárpult felé vettem az irányt. odatántorogtam majd újabb kört kértem. éppen belekortyoltam az italaomba amikor megtántorodtam, de egy hideg kéz megfogott.
-csak óvatosan!- ölelte át jobban a derekamat. - egy iylen szép lány miért iszogat egyedül?- kérdezte csábító hangon.- vagy cak a haverjaid nem akarnak veled lenni?
-hmm.. nem
-hát akkor???
-gyere velem táncolni.- ragadtam meg hirtelen ötlettől vezérelve  hideg csuklóját és a táncoló tömeg felé kezdte húzni. vadul és eszeveszettül táncoltunk, ő pedig egyre közelebb jött hozzám, míg ajkait rá nem nyomta az enyémre. itt minden kikapcsolt. vadul csókoltam vissza, mit sem törődve azzal, hogy elvileg nekem van gy szerelmem. egyre jobban tapadtunk a másik szájára közben elkezdtünk araszolni az asztalunk felé. nem értettem miért éppen oda. egyre hevesebben faltuk a másikat az ő márványosan hideg keze már a felsőm alatt járt amikor hirtelen valaki letépte rólam a srácot. mit csinálsz? -nyafogtam hisztisen, nem ismertem magamra.
- mégis mi a faszt csinálsz vele? -ordította kikelve magából Seth
-mi közöd van hozzá?
-tessék? hogy mi közöm van hozzá? -kérdezte még mindig idegesen meg hőkölve
-igen. nem hallottad? mi közöd van ahhoz amit én teszek??- itt már kint álltunk a levegőn. hirtelen meg lendült a keze és csattant az arcomon. fájdalmasan kaptam oda és szorítottam vöröslő arcomat. ekokr minden kitisztult.-te meg ütöttél? -kérdeztem halkan. mire ő csak nem válaszolt, de láttam a szemében hogy kezdi felfogni hogy mit tett.
-óó istenem.... Avril én....
-te meg ütöttél? -kérdeztem hangosabban és fölkeltem a földről. éreztem, hogy a testemet átveszi a düh. a hajam vörösen izzott úgy ahogy a szemem is zölden. ezt mind láttam Seth ijedt tekintetében. - te komolyan ezt tetted? Mégis hogy a kurva életbe merted? - közeledtem fenyegetően felé ökölbe szorított kézzel.
-én..én...sajnálom.. nem akartam.. kérlek Avril bocsátsd meg!
-még ezek után bocsánatot kérsz? te egy idióta vadbarom vagy! hogy lehettem beléd szerelmes? hogyha képes vagy megütni?-üvöltöttem az arcába.- undorító utolsó szemét láda vagy!-sziszegtem a képébe  majd elviharzottam mellőle. nagyon dühös voltam azért mert megütött. nem fájt, na jó igen fájt. de inkább belül fájt, hogy az akit szeretek akit imádok képes volt megütni.



Seth szemszög:

Istenem hogy lehetek ekkora fasz hogy, megütöm ŐT!!!!! elviseltem volna azt ha még ő lekever egyet nekem vagy akár szétver mint hogy most elmegy. tudtam, hogy nem lesz kíváncsi rám. és ez zavart a legjobban az egészben... tisztában voltam az erőmmel és azzal is, hogy akit szeretek akit imádok akiért föláldoznám az életemet azt mos testileg bántalmaztam. nem ez így nem jó nem csak testileg hanem lelkileg is!
-Seth itt vagy kint?- jött ki Jake
-igen.
-mi történt?- na ezt a kérdést kerültem volna ki a legszívesebben.
-meg... meg...-nem jött ki a számon.
-mit meg? Seth beszélj érthetően!- kérelelt.
-én meg... meg... megütöttem.- hajtottam le a fejemet
-hogy mit csináltál?- kiáltotta Jacob
-megütöttem
-még is hogy juthat ilyen az eszembe Seth?
-nem tudom. nem rá voltam mérges és féltékeny hanem a fickóra aki rámászott. érted nem akartam bántani. elkezdtünk kiabálni egymással, aztán...megütöttem. nem akartam! komolyan nem!!! Jake higgy nekem!!!! kérlek! rogytam össze a földön.

Avril szemszög:

Nem tudok itt maradni. nem megy!!! ez így sok már nekem!!!! egyszerűen nehéz. hangtalanul beugrottam az ablakomon és össze pakoltam az össze holmimat. majd firkantottam pár sőt apunak és Bellának, hogy ne aggódjanak értem. fölültem a buszra ami nem mellesleg teljesen üres volt. egészen Port Angelesig mentem vele. ott leszálltam majd a szakadó esőben sétálva mentem el a repülő térig. ott vettem egy jegyet amivel a leggyorsabban tudok eljutni Barcelónába. mielőtt elindult volna a gép, fölhívtam a suli igazgatóságát, hogy meg van-e még a kolesz szobám. azt mondták hogy persze, nekem mindig fönt tartják. egy utolsó pillantást vetettem a repülő térre majd fölszálltam a gépre.