26.fejezet

Hát igen meghoztam a 26.fejezetet, remélem tetszeni fog!;) a végére tessék egy két komit nyomni!

Hangosan bömböltettem a zenét apu öreg Fordjába. Éppen a Thirty Seconds To Mars - This Is War-ja ment. Hangosan teljes beleéléssel énekeltem a szám szövegét. A fél város hülyének nézhetett, de kit érdekel, ha egyszer boldog vagyok? Vigyorogva álltam meg Zora és Jake közös kicsi háza előtt. Óvatosan bekopogtam az ajtón, majd halk lépteket hallottam.

-         igen?- jött ki Zora kómás fejjel.

-         Jó reggelt, meg hoztam a reggeli kávéjukat.- mosolyogtam, mint egy idióta. Az ő szemei, pedig meg lepőségtől kigúvadva, majd ki estek a helyéről. Majd sikoltva a nyakamba ugrott, gyorsan elvettem a kezemben lévő kávét az útból és átöleltem, szeretett barátnőmet.

-         Te most komolyan itt vagy?? Avril Rosalinda Swan, mi az ördögért nem szóltál, hogy visszajöttél?- vont kérdőre még mindig szorosan ölelve.

-         Kicsim, miért kiabálsz?- jött ki Jake is egy szál alsónadrágban álmos a rossz kifejezés, tök kómás fejjel, majd az ő reakciója is ugyan ez volt. a szemei kigúvadtak, tátott szájjal bámult majd lassan fölemelte a kezét és rám mutatott, itt már elengedtük egymást Zo-val és csak, néztem, hogy mit reagál Jake.- Zora ha ez egy ujjbab boszorkányos trükköd nagyon rossz vicc! Seth nehogy meglássa!- morogta unottan

-         Te hülye! Ő az igazi Avril!- nevette

-         Nem vagyok vicces kedvembe Zora- morogta egyre kedvtelenül, mire én megelégeltem és nyakába vetettem magamat. A hirtelen jött súlytól hátra estünk rá a gyepre.

-         Most már elhiszed, hogy ÉN vagyok az?- nevettem még mindig.

-         Igen, de hogyan? És miért?

-         Erre én is kíváncsi vagyok- dőlt neki a ház sarkának Zo kérdőre vonó tekintettel.

-         Őőő tudjátok.. van olyan, hogy az ember… ő nem megyünk be- hablatyoltam össze vissza mindent, és fölpattantam, majd levettem a kocsi motorház tetejéről a két kávét és az ajtó felé táncikáltam. -hoztam fincsi kávét! Senki sem szereti hidegen a kávét! Főleg nem reggel! Na nyomás gyertek!- rohantam be a házukba de meg is álltam, mert nem tudtam, merre menjek.

-         Szóval mikor is jöttél vissza? -kérdezett elsőként Jake amikor a konyhában ültünk az asztalnál.

-         Tegnap.- válaszoltam mosolyogva- de mielőtt félbe szakítanátok! Azért nem jöttem el hozzátok, mer először Bellával, találkoztam és utána…. Sethtel- pirultam el, visszagondolva a tegnap délutáni találkozásunkra.

-         Óó mesélj- fészkelődött a székén izgatottan Zora

-         Nem volt semmi, meg beszéltük, kibékültünk, és most újra boldogok vagyunk!- vigyorogtam.- amúgy ti mióta vagytok, vagyis mióta éltek egy lakásban?- tudakoltam körülnézve a kis takaros házon.

-         Úgy…. Másfél éve.- mosolyogta hamiskásan és közelebb bújt élete, szerméhez. Nagyon édesek voltak így együtt.

-         Na és történt valami. Mint például Belláéknál?

-         Nem, mármint eljegyzésre gondolsz? -lepődött meg Jake

-         Nem tudom, de mondjuk, vegyük konkrét példának azt.

-         Őő nem történt semmi ilyes fajta lánykérés.- mondta Zora talán kicsi csalódottság is volt a hangjába, de próbálta leplezni, de ez nálam nem sikerült, és szerintem ezzel saját maga is tisztában volt. itt el is könyveltem, hogy hagyjuk is ezt a témát.

-         Valami történt még?

-         Még nem, de elvileg fog. -mondta komolyan és vészjóslóan Jacob.- Volturi ide akar jönni, mivel Edwardnak és Xéniának gyermeke született.- elég értetlenül nézhettem a Xénia résznél, mert Jake elsóhajtotta magát és neki kezdett a magyarázkodásnak.- Xénia, Edward legújabb szerelme, és amint hallottad sikerült a csajnak bekapnia a legyet, és az a kis vakarcs meg is született Rebecca, elcsavarva Leo fejét. Leo a legújabb falkatag. Szóval a Volturi meg tudott a kislány létezéséről és minél előbb meg akarja semmisíteni a félvér vámpír farkas keverék lányt. Mivel Leo bevésődött kötelességünk megvédeni a családot főleg, hogy az én falkámba történt a bevésődés. Ezért most össze kellett fognunk a Cullenekkel és velük gyakorolunk nap, mint nap a csatára.

-         Amit jobb lenne, ha elkerülnének- tette hozzá suttogva Zo. Kicsit furcsa volt nekem ez az egész. Hideg zuhanyként ért. Sethtel pedig erről beszélnem kell.

-         És tudok valamiben segíteni?- kérdeztem félve

-         Bármennyire jó is lenne, Seth biztos nem enged majd csak a csata közelébe se, likvidálni fog legalább Mexikóig, hogy biztonságba érezzen téged. -mosolygott Jake kedvesen

-         De… ez badarság! Nem akarok kérkedni, de talán mi ketten Zorával tudjuk a legtöbbet, amit kell. És hanem engedtek oda tuti, hogy nem élitek túl. Annyi idióta varázsigét, harci technikát és ehhez hasonlókat magoltunk és tanultunk be, hogy az már képtelenség. Igazam van? -pillantottam elszántan barátnőmre, aki hevesen bólogatott, Jake pedig megadóan sóhajtott egyet. Az én arcomon, pedig diadalos mosoly terült szét.

-         Össze kell hívni a tanácsot, és a falkát meg a Culleneket. -mondta, és föl hörpintette azt a pár korty kávét.

-         Nekem mennem kell. Sajnálom, Emilyék boltjában segítek.- nyomott egy puszit az arcomra majd jake váltottak egy búcsúcsókot majd fölszaladt a szobájába, és pár pillanat múlva már el is hagyta a házat. Vártam, amíg a kocsija motorja fel nem dördül és hagyja el a kicsiny házikó felhajtóját. Úgy három perc múlva megszólaltam

-         Te Jake, miért félsz?

-         Tessék- ocsúdott fel bambán nézve rám. Szegény annyira látszott rajta hogy az utóbbi időben egy szemhunyásnyit sem aludt.

-         Miért félsz, attól hogy ő majd nemet mond?- kérdeztem meg máshogy, hogy megértse mire is gondolok igazán.

-         Nem is tudom…..

-         Jake, Zora halálosan beléd van esve.. ilyen bevésődés szerű dolog nálunk is van. és te és Zora egymás bevésődései vagytok, Zo akkor is fog szeretni, ha transzvesztita leszel!- mosolyogtam, akár Pink hajjal és zöld mellírókkal de ő akkor is ugyan így fog téged imádni!

-         Igazad van meg minden, de nem tudom….

-         Jake, aki nem mer az nem nyer.- mondtam az első eszembe jutó bölcsességet.- meg kell próbálni, és hidd el én már csak tudom, Zo csak erre vár, hogy megkérd a kezét.- tettem a vállára a kezemet biztatóan mosolyogtam rá.

-         Rendben.- sóhajtotta én pedig föl álltam.- Avril! -szólalt meg amikor el hagytam a konyhájukat. Visszafordultam és bepislogtam a konyhában ülő Jakere, aki zavartan tördelte ujjait.- eljönnél velem, jegygyűrűt választani?- szólat meg lassan és halkan.

-         Persze- vigyorodtam el- meddig lesz a kisasszony munkában?

-         Fél háromig.- nézett a fali órára, ami tizenegy órát mutatott.

-         Akkor futás fölfelé öltözz fel, tett rendbe magadat addig én kint várlak a kocsiban. Aztán sietni!- futva ment fel a lépcsőn, én pedig kimentem a kocsimhoz.- Jake semmit sem változott, ugyan olyan bohókás mint volt, na és Zora ugyan olyan vidám és kicsapongó pint volt.- ráztam a fejemet rosszallóan amikor visszagondoltam néhány iskolai csínytevésünkre. Öt percet sem kellett várnom mire Jake kirobogott a házból és bezárta majd bepattant mellém. – akkor indulhatunk?- kérdeztem vigyorogva, mire ő is viszonozta és beletapostam a gázba.

-         Na melyik tetszik jobban?- kérdeztem mutogatva a gyűrűkre, amik szebbnél szebbek voltak.

-         Áhh nem is tudom. Egyik sem az igazi..- motyogta

-         Oké, akkor bemenjünk máshova, vagy mit csináljunk-, kérdeztem mire ő szeme felvillant.- mi az?- kíváncsiskodtam, mire ő kifelé kezdett húzni a boltból-, viszlát! -nyögtem, amikor az utolsó pillanatban az eladónak.- jake mit akarsz? Hova rohansz?

-         Rájöttem valamire, de előtte szeretném hallani a véleményedet.-állt meg.

-         Oookéééé. Üljünk le és együnk valamit közben, pedig mond el.- mondtam és elindultunk a gyorskajákkal teli tömött sorra. – szóval, hallgatlak!- könyököltem az asztalra a fejemet megtámasztva, néztem Jake-re.

-         Szóval, apunak még megvan az eljegyzési gyűrűje amivel anyut eljegyezte.

-         Csak nem?- engedtem le a kezemet az asztalról és elkezdtem izgatottam ficánkolni

-         Ha arra gondolsz, hogy azzal kérem meg a kezét akkor a válasz egy böhöm nagy IGEN!- vigyorogta mire én fölpattantam és a nyakába vetettem magamat, pár percölelkezés után visszaültem a helyemre és elkezdtem enni, a kifizetett kajámat,

-         És mégis hogyan? Mikor?- özönlöttek belőlem a kérdések, talán jobban izgultam, mint Jake

-         Hátt….. vagy ezelőtt a Volturis herce-hurca előtt vagy az után.. nem tudom igazán. Ha meg valami romantikára gondolsz nem nagyon fog menni. -fintorogta.

-         Oké… hát szeretnéd minél előbb?

-         Igen.

-         Hát akkor meg mire vársz? Jake itt a nagy lehetőség!- bíztattam-, kérd meg a kezét ma délután!

-         Oké- mondta és közben rám mosolygott, majd föl emelte hatalmas tenyerét én, pedig belepacsiztam. Jake olyan volt mintha a bátyám lenne. Nagyon hülye, bohókás, vidám. Egy gyerek felnőtt 25 éves férfi testébe zárva. Pont olyan cuki fiú, aki Zorához illik. Nem sokáig bóklásztunk a bevásárló központba Port Angelesben, így amikor végképp végig rágtuk, hogy hogyan is gondolja az egész lánykérést, haza indultunk.- hát akkor, szia!- köszönt el és kiszállt a kocsiból, én pedig integettem majd elhajtottam, egyenesen a műhely felé.

-         Helló-ó- köszöntem amikor beléptem a kicsi garázsba.

-         Szia!- köszönt Paul a kocsi alól kigurulva, majd kitágult szemekkel bámult rám, amikor pedig hirtelen föl akart ülni beverte a kocsi aljába a fejét majd szitkozódva föl állt, és megtörölte a kezét. –Avril, Szia! Nagyon hiányoztál csajszi!- pörgetett meg maga körül majd letett a földre és végig nézett rajtam- wow, jó csaj lett belőled te lány, nem mintha addig nem lettél volna az!- kacsintott rám.

-         Hüümm köszönöm a bókot, de te sem panaszkodhatsz apuka!- mosolyogtam, Paul még mindig ugyan úgy nézett ki, egy szemernyit sem változott. – amúgy Leah merre található?

-         Jobbra a második ajtó. -mutatta a kis kék acél ajtót majd visszagurult a kocsi alá.

-         Kip-kop kivagyok? -dugtam be az ajtón a fejemet és minden szem rám szegeződött, közöttük a egy kis csöppségé is. Leah föl pattant és felém rohant.- szia!- öleltem magamhoz jó szorosan- hó-hó. Szevasz is törpe!- köszöntem a kis babahordozóban lévő babát.

-         Ő itt Annabella.- emelte ki a hordozóból a kislányt. -Bella ő itt Avril, a te kis keresztanyukád!- itt tökre lefagytam. Hogy mi én a keresztanyukája? Ennek a kis csöppségnek?

-         Komoly?- kérdeztem meghatódva

-         Igen.- mosolygott rám mire én megöleltem. Majd nyomtam Bella buksijára egy puszit.- tessék!- nyújtotta felém a kislányt, én pedig megfogtam és leültem Seth mellé.

-         Szia!- nyomtam egy csókot a szájára. Majd újra a kislányra néztem. – hát úgy látszik, hogy keresztszülők lettünk.- mosolyogtam majd a vállára döntöttem a fejemet.

-         Hát igen.- nyomott egy puszit a fejemre majd megsimogatta a kislány fejét.

-         Tessék.- nyújtottam felé a lányt, amit ő rögtön elfogadott. Annyira aranyosak voltak, olyan volt mintha Seth a saját lányát tartaná a kezében. Vajon, nekünk is megadatik az a lehetőség, hogy lesz egy csöppségünk, akit majd folyton babusgatunk? A gondolatmenetemből Seth zavart meg.

-         Avril- suttogta-, elmegyünk egy kicsit sétálni?

-         Persze-vettem el tőle a kislányt majd visszaadtam édes anyjának, aki időközben visszajött. Kézen fogva sétálgattunk a parton. – Avril, figyelj őő ezt más, hogy akartam megcsinálni meg minden.- kezdte el.

-         Seth ez nem vicces, kezdesz megijeszteni- tényleg féltem attól, hogy majd valami olyat fog nekem mondani, ami nem lesz kellemes.

-         Nem kell félned. –simogatta meg az arcomat, mosolyogva most is azon a szirt tetején álltunk, ahol annyiszor, kibékültünk és egymásra találtuk. Seth elkezdett turkálni a zsebében végül húzott ki belőle valamit.- Avril Rosalinda Swan, hozzám jössz?- térdelt le elém és kinyitotta a kis dobozkát, az én lélegzetem, pedig elállt.

25.fejezet

Ha minden igaz és jól számoltam, 24 fejezetet írtam meg nektek. és ez lesz a 25. fejezet tessék olvasgatni!

25.fejezet

egész este egymáson lógtunk, kézen fogva sétáltunk a parton, figyeltük a naplementét pont mint két szerelmes tini. hisz azok is voltunk,két szerelmes tinédzser.
- figyelj ln komolyan sajnálom azt az estét!- suttogta amikor a parton ültünk a kedvenc kis szirtünkön és néztük ahogy a tenger szépen lassan vörösen ringatózik a lemenő nap fényében. ezt pont nem akartam fölhozni
- Figyelj Seth.- fordultam felé, és magam fel fordítottam az arcát. majd a nyaka köré fontam a karomat és magamhoz húztam és megcsókoltam- nem érdekel-suttogtam és maga biztosan a szemébe néztem- kérlek felejtsük el az egészet.- mondtam és újra hozzá érintettem az ajkamat az övéhez.
- amúgy... átjössz hozzánk aludni?- kérdezte félve
-őőő persze, csak előtte szerintem haza ugrok apuhoz, és beszélek velük, vagyis Bellával és apuval. azért az a három év az sok.- mosolyogtam rá kedvesen. - de utána egyenesen rohanok hozzád. ígérem sietek.
- okés, rendben. van mit bepótolnunk ezalatt a három év alatt.- mosolygott rám majd a derekamnál fogva magához húzott és nyomott egy puszit az arcomra. - aztán siess- suttogta két csók között és neki döntött a kocsim ajtajának. mielőtt még jobban elmélyítettük volna a csókot fölemeltem a kulcsomat és a hasába szúrtam óvatosan.- gonosz.- morogta vigyorogta én pedig kuncogva beültem a kocsiba. majd beindítottam a motort és elhajtottam.

Apuékkal végig beszéltük ezt a három évet ami velem történt oda kint, és ami itt Froksban történt. Kiderült, hogy Bella akkor jött össze Embryvel amikor engem kerestek. elég furcsa történet volt az egész. Embry és Bella azon az estén akadtak egymásba amikor bulizni mentünk. Mint a ketten csont részegek voltak,és Embry hát..... szépen szólva lefektette Belllát, akitől teherbe is esett. de Bella elvetette a gyereket. és hát így most tök nagy lámúrban élnek. kicsit bizarr, de legalább boldogok..... és mint kiderült még: Embry megkérte Bella kezét! ezt pont akkor mondták amikor ittam és az egészt szegény apu arcába köptem.
-hogy mi van???- kérdeztem még mindig fuldokolva és apunak hoztam egy törülközőt, amivel letudta törölni az arcára köpött barack levet.- Mármint gratulálok!-vetettem a nyakába magamat és jó erősen meg szorongattam.- na mutasd már!- ugrándoztam mint egy kisgyerek, miközben a kezét rángattam,hogy meg mutassa élete nagy szerelmétől kapott gyűrűjét. Bella fölemelte a kezét és megláttam életem legszebb eljegyzési gyűrűjét.- ez valami eszméletlen! Istenem, de jó!- öleltem meg még egyszer.
-és te leszel az én kicsi legfőbb koszorús lányom!- vigyorogta örömmel teli szemekkel. az én szememben pedig könnyek gyűltek
-köszönöm Bella. nálad jobb testvért az ember nem is kívánhatna!- öleltem meg elérzékenyülve.- Istenem már ennyi az idő!- pattantam föl az asztalhoz az órára pislogva. negyed 10. - bakker, Seth meg fog nyúzni!-  rohantam el a vendég szobáig összedobáltam pár szükséges cuccot. majd vissza vágtattam a konyhába,és nyomtam egy egy puszit mindenki pofijára.- sziasztok!  apu elviszem a Fordot!- ugrottam le a verandáról és gyorsan beleültem a kocsiba, és tövig nyomtam a gázt La Pushig. Út közben pedig föl hívtam Seth-tet.- baromira sajnálom, csak annyira elment az idő!- szabadkoztam de félbe szakított.,
-nem baj! de vigyázz már mert megölöd a kocsi motorját ha iylen gyorsan mész.- nevette, én epdig a sebesség mérőre pillantottam és lassítottam mert 160 km/h- val mentem.a motor megkönnyebbülve, búgott fel.- ez már jobban hangzik- sóhajtotta Seth is megkönnyebbülve- merre jársz?
- Türelmetlen mindenedet! Most fordulok e a főútról.
- én türelmetlen?! Ki késett?
-Kabd be- morogtam- de azért még szeretlek!
-mit? és kiét?.
-a sajátodat. tudod azt a kis valamit ami a lábad között lóg. És nagyon remélem hogy van és nem vagy transzvesztita.- kuncogtam
-tájékoztatlak, hogy van ott Valami!
-húh..micsoda megkönnyebbülés! a picsába!- rántottam félre a kormány szitkozódva mert egy kamion kivágódott elém, az utolsó pillanatban.
minden rendben?- kérdezte rögtön aggódva.
-ja.  persze na mindjárt ott vagyok. puszi!
- oks szia!- tette le a telefont én pedig fölkanyarodtam a felhajtójukra. az ajtó kivágódott és Seth lépett ki az éjszaka sötétjébe.- mi történt? - aggódott még mindig, majd végig nézett rajtam hogy minden rendben van-e.
- nyugi! csak kijött elém az utolsó pillantban egy kamion én meg nem figyeltem.-simogattam meg édes kis arcát. majd nyomtam rá egy puszit. Seth kikapta a hátsó ülésről a táskámat majd kezemet megfogta és be vonszolt a házba.
-Anyu!- szólt Seth újra a konyhába sürgölődő forgolódó édesanyjának. Sue fölemelte a fejét és amikor meglátott rohanva tette meg felém azt a pár lépést és megölelt.
-Avril, kicsim. Szia!- nyomott egy puszit az arcom mind két oldalára majd eltolt magától és végig nézett rajtam.- gyönyörű vagy pont mint eddig!- mosolygott örömmel teli szemekkel.
- Sue. Szia!. te is nagyon jól nézel ki!- dicsértem meg, és tényleg igaz volt. Sue nagyon jól tartotta magát. tökéletes arcán csak pár apró szarkaláb mellett volt csak néhány ránca. vékony testalkata ugyan olyan maradt, mint volt.-Leah?- érdeklődtem szeretett barátnőm után
- Leah elköltözött Paulal él. És a kisfikkal Jassnel.
-komolyan? Leahnak lett egy gyereke Paultól? hót ez nagyon jó- mosolyogtam idáman. Ténylg nagyon örültem hogy Leah megtalálta a boldogságot főleg, hogy Paulal, és egy kisgyermekük is lett. ennél jobb élete nem is lehetett volna Leahnek. Csomót beszélgettünk lent a konyhába. Seth ezalatt a három év alatt teljesen magába zuhant, ami persze csak nekem köszönthető. hisz én voltam aki itthagyta, én voltam az aki tönkretette az életté. nagyon nagy lelki ismeret furdalásom volt.
-ő anyu mi szerintem föl megyünk.- állt fel Seth az asztaltól megfogva a vállamat, én is nagy nehezen talpra álltam és fölsétáltam Seth után az emeletre.- Figyelj Av, mindjárt jövök.- mondta és ideges léptekkel indult kifelé a szobájából de én megállítottam.
-Ne!-kaptam el a karját utána ugorva.- igaza volt!- suttogtam,mire ő kikerekedett szemekkel nézett.- tényleg az én hibámból volt az egész.
-Avril, nem a te hibád volt és egyébként sem mondhatna ilyeneket.!-mondta idegesen és fölemelte a fejemet.
-de...! nem akarom hogy veszekedjetek. és én sem akarom, hogy mi veszekedjünk- suttogtam félve, hogy talán megutál vagy ilyesmi.
-Avril kérlek emeld föl a fejedet.- mondta lágyan. majd amikor óvatosan fölemeltem a tekintetemet rá ő megcsókolt. kicsit késve de vissza csókoltam, megfordultunk és neki döntött az ajtónak. forró tenyere bejárta a hátamat, végig le a gerincemen, egészen a derekamig, ott meg állt a két oldalánál. az én kezem pedig felvándorolt izmos felsőtestén  egészen a nyakáig ott a nyaka köré fontam a karomat az egyik kezemmel a másikkal a hajába túrtam. a fejemet oldalra biccentve mélyítettem el a csókunkat, nem tudom teljesen elhagyott az idő érzékem. nem tudtam mióta, és mennyi ideig tart ez a csók. most inkább a jelen számított és az hogy Ő itt van nekem.

-Alszol?- suttogta mikor már az ágyban feküdtünk és bambultuk a tv-t. vagyis én becsuktam a szememet.
-nem.
-most már nem? vagy eddig sem?- kérdezte én pedig kinyitottam a szememet és felé pillantottam, majd feljebb tornásztam magamat és még jobban belefészkeltem a karjába magamat. Pont mint egy kiscica.
-eddig sem.- tettem a fejemet a mellkasára és hallgattam egyenletesen gyors szívét.- volt olyan lány akibe szerelmes voltál előttem?- szaladt ki a számon a buta kérdés.
-.őő igen volt. de ha most vissza gondolok már nem tartom annyira szépnek és különlegesnek mint akkor. most már nekem Te vagy a fontos.- nyomott egy puszit a fejem búbjára. ez egy kicsit megnyugtatott, de még mindig kíváncsi voltam, hogy ki is lehetett az a lány. lehet hogy soha sem tudom meg, vagy talán majd egyszer elárulja. mivel nagyon fárad voltam ezért elnyomott az álom Seth mellkasán.

Békítő fejezet......

Sziasztok! tudom hogy mostanában sokat kések...... De hoztam egy békítő kis fejezetet. örülnék ha nem csak ketten komiznának hanem legalább négyen, kélek csak pár szó!

3 év múlva:

E/3

Kocsonyává vált lábakkal állt a repülő éren. A szíve a torkában dobogott, majd újra rámarkolt bőröndjének fogantyújára és egy mély sóhaj után, megmozdította remegő lábait, majd tett egy bizonytalan lépést. Három év telt el azóta, hogy fájó szívvel elhagyta ezt a helyet. Félt és bizalmatlan volt. Tett még egy lépést előre, majd újra egyet. Magas sarkú cipője csak úgy kopogott, megtörve a repülőtér halljának a csöndjét. Amint kiért az aulából, fogott egy taxit, és megkérte a sofőrt hogy vigye el egészen ahhoz a házhoz, ahol élete újra kezdődött. Újra zakatoló szívvel, remegő térdekkel szállt ki a kocsiból és oda topogott az ajtóhoz és a kezét kopogásra emelte…..

Avril szemszög:

Kolibri szárnyához hasonló szívvel kopogtam az ismerős ajtón, majd hallottam amint a kanapé megnyikordul és léptek közelednek az ajtóhoz. Hátrébb léptem párlépést, és vártam hogy kinyíljon az ajtó.

-igen?- jött ki rajta apu. De amikor rá nézett az arcomra hatalmas meglepődés kúszott rá, szája hatalmas ó betűt formázott, szemöldöke az egekbe szökött.  –Av…te. Te vagy az?- kérdezte meg rökönyödve könnyektől csillogó szemekkel.

- igen apu én vagyok az!- léptem oda hozzá és megöleltem. Hosszas csontropogtató ölelés után elengedett és végig nézett rajtam, még mindig könnyes szemekkel. Nem változott sokat ez alatt a három év alatt.  Kicsit őszült, több ránc lett az arcán, de a szeme még mindig ugyan olyan volt.

- de hogyan? Gyere be!- állt félre az ajtóból én pedig bementem a házba. Leültünk a kanapéra.- mi történt? Hónapokig kerestelek! De aztán Billy elmesélte mi volt köztetek Sethtel. És hogy Jacob utánad ment, de ő fél év után hazajött. De nem mondott el nekünk semmit, hogy hol vagy.

- igen, apu. Én kértem rá, hogy ne mondja el senkinek sem, hogy merre vagyok. Igazából Barcelonában voltam, az iskolámba, ahol eddig tanultam. Igazad van, hogy se szó se beszéd eltűntem. És ezért röstellem is magamat.

- semmi baj. Azok után.  De jobb lenne, ha Bella is megtudná, hogy haza jöttél-, suttogta, amikor újra megöleltük egymást.- lent van a parton. Embryvel.- suttogta én, pedig eltoltam magamtól és a szemébe néztem kérdőn, mire ő megrántotta a vállát.- majd elmeséli- mosolygott mire én kifelé vettem az irányt, egy arcra puszi után, de utánam szólt.- Kint áll a Ford!- dobta utánam a kulcsot majd én vissza, vigyorogtam rá és kifelé vettem az irányt. Így 19 évesen így meg tanultam vezetni. Bő fél óra alatt le is értem a partra. Az út alatt nem mertem kinézni az ablakon, hát, ha meglátok valami olyat, amiért visszafordulnék, és nem mennék le. Pirosra festett körmeimmel markolásztam a kormányt, ideges voltam…. Amikor leértem lassan megfogtam a kulcsot és leállítottam a motort. Hatalmasat sóhajtottam majd nagyon lassan megfogtam a kilincset, hogy kinyissam. Újra emlékek özöne zúdult rám,  a szememet elkezdték marni a könnyek, de sikerült leküzdenem őket. Aztán megláttam két alakot, mind a kettő nagyon ismerős volt, kézen fogva sétáltak, pont mind két szerelmes tini. Egyre közelebb értem hozzájuk, a lány fölemelte fejét és barna haját kifújt a szél az arcából, amikor végig nézett rajtam, meglepődöttség futott végig az arcán, majd rohanva szelte át a pár métert kettőnk között és a nyakamba vetette magát. A lendülettől hátra estünk, zokogva öleltük át egymást. Nagyon hiányzott már.

- te itt vagy, komolyan?-  suttogta még mindig zokogva amikor eltolt magától.

- igen Bella itt vagyok!.- borultam újra a nyakába. Sokáig lehettünk így, de egy idő után föl álltam és fel néztem az ismert arcra, aki ugyan úgy vigyorgott.- szia Embry- vetettem magamat a nyakába ő pedig megpörgetett maga körül

- Avril!- sutyorogta halkan.

- el kell mesélned mindent.- mondta Bella amikor elengedtük egymást Embryvel. Nagyban felvázoltam a helyzetet, de mivel volt még pár dolgom amit el akartam intézni ezért sietősre vettem a figurát.

- figyeljetek, van még pár elintézni valóm, este beszélünk.- intettem nekik futva majd a műhely felé vettem az irányt. Ahol Jacob és a fiúk nagy része dolgozott. Amikor már csak pát méter választott el a bejárattól, újra vettem egy mély levegőt és lassan szakadozottan kifújtam. Jacob tudta, hogy jövök és megkértem, hogy tartsa titokban, úgy ahogy Zora is. Párlépést megtéve hallgattam a cipőm ütemes kopogását, majd beléptem a garázs ajtaját. Egy ismert lábat láttam kilógni egy öreg Wolksvagen alól. A szívem a torkomban dobogott, figyelmesen néztem, ahogy a személy a kocsi alatt ügyködik, a hosszas csöndben. Amit ő tört meg.

- ide adod, kérlek kilences csavarkulcsot!- szólalt meg az, az isteni hang, amit három éve annyira régen vártam. Ugyan az a hang volt, talán kicsit mélyebb. De benne volt ugyan az a kis fiús árnyalat, és az a kis kásás hang, amit annyira imádtam. Izmos és egyben koszos karja kilógott a kocsi alól várva, hogy bele rakjam a csavarkulcsot. Oda osontam a szerszámos ládához és kivettem belőle a kulcsot majd óvatosan a kezébe nyomtam. Kezünk egymáshoz ért, amitől ismerős izzás és szikra keletkezett. Hosszas várakozás után elkezdett kifelé gurulni a kocsi alól én, pedig föl álltam és léptem hátra pár lépést. Amint kigurult a kocsi alól megláttam az a csokoládébarna szempárt, amibe szerelmes lettem. Meglepődés szaladt át az arcán majd lassan föl ült, és bambulva tekintett végig rajtam meg állva az arcomnál.- megint elaludtam a kocsi alatt. Kérlek, mond, az hogy nem!- suttogta inkább csak magának. Majd lassan föl állt és újra végig nézett rajtam, megnőtt sokkal férfiasabb lett, de benne volt az a kisfiús árnyalat, a szeme alatt pedig sötét karikák húzódtak, kialvatlanságot mutatva. Tett felém egy lépést. majd várt, és újra egyet, és megint várt. Az utolsó lépést én tettem meg. A karjaiba vetettem magamat, és a szívemről hatalmas kő esett le, újra zokogni kezdtem, mire az ő keze végig húzódott a hátamon. Eltolt magától két kezét az arcomra tette ezzel körül zárva azt. Majd végig nézett az arcomon úgy ahogy én is a övén. Mindkettőnk arcán, fáradtság, szerelem, hiány, tékozlás mutatkozott. Seth lassan közelített az arcomhoz, de amikor csak pár milliméter volt megállt. Nem tudom miért, pedig nagyon is akartam, hogy ajkát rányomja az enyémre. Nagyon sokat gondoltam ölelésére, csókjára vagy egyszerűen csak, arra hogy nincs mellettem. Azt a pár milliméterén szeltem át és rányomtam ajkaimat az övére, mérhetetlen boldogság keletkezett bennem, először féltem hogy majd Seth nem fogja viszonozni, de amikor olyan szenvedéllyel csókolt vissza, hogy neki kellett hogy dőljed a kocsinak, mert különben hátra estünk volna. Amit akkor sem bántam volna, felőlem most jelen pillanatban a világnak is vége lehetett volna egy órán belül, csak az volt a fontos hogy Sethtel újra együtt vagyok. Több perce, órája csiklózhattunk, de nem érdekelt, amikor viszont elválltak ajkaink és még kértem egy apró csókot.- Soha nem gondoltam volna, kivéve álmomba hogy egyszer még visszajössz.- suttogta, amikor én újra karjaiba bújtam és hallgattam gyors szívverését.

- Nagyon szeretlek, ugye tudod?

- most már igen, én is nagyon szeretlek!- suttogtam a fülembe és fölemelte a fejemet az államnál fogva és újabb csókba forrasztotta össze az ajkainkat.

fejezet..:D

 Sziasztok! Figyeljetek! Egyre kérlek titeket, arra hogy írjatok pár sort... tudom borzasztó ami íok, és unjátok.... de akkor írjátok meg hogy hagyd már abba! mert nem tudom hogy kit érdekli ez a történet.... légy szíves írjatok!!!!!

Senki sem tudja hogy merre vagyok, vagy lehetek. Talán Zora... Nem is baj hogy csak ő tudja.. És annak még inkább örülök hogy nem szegheti meg a suli helyének titkosságát. ahogy kiértem a repülő térről rögtön oda teleportáltam magamat a suli kapujához. a hatalmas nagy kovácsolt vas kaput alig bírtam kinyitni de nagy erőlködések árán, de sikerült kinyitni a kaput. majd szépen lassan magam után húzta a bőröndöt és megigazítva a vállamon a sporttáskámat a porta felé vettem az irányt. amikor oda értem a kis pulthoz, nem láttam senkit se.
-Jónapot! Avril Rosalinda Swan!-  mondta és a csöngőhöz akartam nyúlni ami a pultra volt kitéve. Nagyon reméltem hogy itt van még az a remélt személy akit annyira szeretek. Senki. megnyomtam a csöngöt, és vártam.
-Áhh szia Avril! - jött fel a pult Señor Brand.
-Szia!- viszonoztam a csontropogtató ölelést.
-Hogy, hogy itt vagy?
-őő hát fogalmazzunk úgy hogy haza jöttem vakációzni.- mosolyogtam kedvesen, nehogy valami is feltűnjön az öregnek... habár tudtam kevés sikerrel járok....
- nocsak nem jött be a nagy kontinens? vagy más?
-nagyon jó a hely meg minden- emeltem föl a fejemet az arcára pillantva. amikor kikerekedett szemekkel félbeszakított.
-hát veled meg mi történt?- nyúlt az a szemöldököm fölött lévő sebhez.- na gyere Avril beszéljük meg ezt Señor Brand kicsi portájának kuckójában....- vette el a bőröndöt a kezemből és a "kuckóba" húzta. megigazítottam a táskát ami a vállamon pihent majd elindultam utána. Brand bácsi olyan volt nekem mint valami pót nagypapi. kicsit kopaszodó, őszülő fejjel, csöppnyi sörhassal, hatalmas szível. Elvesztette a feleségét akit a fejvadászok öltek meg és az egyetlen lányát aki eltűnt.... neki sírtam vagy éppen tomboltam ki az összes lelki bánatomat, vele vészeltem át a nagynéném halálát. ilyenkor csinált Brand bácsi féle isteni kakaót mályva cukorral. két bögre kakaóval ültünk le a kanapéra. fölhúztam a térdemet és magam alá gyűrve rá ültem a lábamra.- mondjad drága Avrilem. mi történt veled? Ha lehet kezd az elején.
- Forks egy nagyon kedves kis apró, de csöndes helye. kevés ember...és el nem maradhatatlan természet fölötti teremtmények. van ott vámpír és...vérfarkas...-nyögtem ki nagy nehezen, majd föl álltam hogy kikeressek a táskámból egy ragtapaszt. és bevonultam vele a fürdőnek tervezett kis sarokba és a tükör elé állva éppen készültem fölrakni a ragtapaszt.
-úgy érzem hogy ezekkel a farkasokkal lesz valami.
-igen lesz....-sóhajtottam majd fölnyomtam a tapaszt a sebemre és vissza csoszogtam a kanapéhoz, fölkaptam a bögrémet és beleittam a a kalória nedűbe majd folytattam a mondandómat- hmm...szóval a  La Push az egy indián rezervátum Forks partja mentén,itt laknak a farkasok, a máik oldalt Forksban pedig Cullenék az az a vámpírok. igaz, ők nem táplálkoznak emberi vérrel még is határ van a két rész között....én a La Pushba jártam iskolába. volt ott egy Embry nevezetű srác... volt vele valami de nem nagy dolog... -itt nyeltem egy újabbat az italomból majd lehunytam a szememet a számat pedig össze préseltem, majd szép lassan kinyitottam.- utána jött Seth Clearwater.....ő már egy nagyobb falat. kedves, jó fej, helyes srác....együtt voltunk úgy 3 hónapig, de csalódtam benne.- sütöttem le újra szemeimet.
-mit csinált?- törte meg a csöndet.
- egyszer már össze vesztünk, de az ehhez képest pitiáner ügy volt.- nyeltem egy nagyot, majd folytattam- elmentünk bulizni, ittunk, ittam nem tagadom, azt sem hogy keveset. baromi sokat ittunk, és nagyon durván be voltunk rúgva, egy srác oda jött hozzám és pedig táncolni hívtam, egyre jobban rám mászott míg csak meg nem csókolt. tudom nem kellet volna de én viszonoztam, aztán Seth letépte rólam a srácot, én meg hisztizni kezdtem, hogy mégis mi köze van ahhoz amit én teszek. Nagyon dühös volt, nem csak rám... hanem a pasira is... a következő pillanatban már lendült is a keze és az arcomon csattant. tudom hogy be kellet volna neki vernem egyet, de nem ment. nem bírtam megütni, azért mert akkora megszégyenítés volt bennem- gondoltam vissza a jelenetre, majd összeszorított fogakkal próbáltam küzdeni az ellen a könnycsepp ellen ami éppen kicsordulni készült. végül sikerült vissza szorítanom. De akkora harag ébredt bennem amikor újra fölelevenítettem a pofont amit Sethtől kaptam, hogy majd fel robbantam.
-Avril- ölelt magához Brand bácsi- az alkohol rossz dolgokra kényszerít. szereted a fiút?
-éppen ez a baj... hogy most nem tudom, hogy szeressem vagy ne.......-sóhajtottam egy hatalmasat majd a vállára hajtottam a fejemet.
-mit érzel? -tette fel kicsi csönd után a kérdést?
-haragot, megbánást, fájdalmat
-és szerelmet?
-azt a leginkább..... de ez olyan másféle....
- ezt csak is te döntheted el... és tudod hogy hol?- tolt el magától- idebent-  tette a szívére a kezét, majd fölállt hogy megnézze ki  is az aki jött. én pedig gondolkodásba estem.... Haragudtam Sethre, sőt dühös voltam rá, de egyben szerelmes is. de nem tudtam hogy bízzak-e benne, mi van ha újra megtörtént, de lehet hogy csak az alkohol tette meg a hatást. de mi van hogyha nem és már nem szeret?- fölálltam és a vállamra kaptam a táskát és a bőröndöt a kezembe fogva mentem a szobám felé. amikor beléptem a tágas kollégiumi szobámba ledobtam az összes cuccomat az ágyam mellé. majd a fürdőbe mentem. a zuhany kabinban meg eresztettem a forró vizet. percekig élveztem és figyeltem amint a víz lemossa a koszt a bőrömről, és egyben ellazít. sírva csúsztam le a földre. Féltem,féltem hogy Seth már nem szeret, féltem hogy mi lesz ha vissza megyek és egy másik lányt talált magának, vagy az is lehet hogy a parton ül és éppen rám gondol és gyötrődik? nem akartam felhívni..... nemvolt energiám és lelkiismeretem beszélni vele.... lehet hogy Zorát föl kéne hívnom....de akkor meg Jacob kérdezősködne aztán meg Paul..... gyűlölöm magamat!!!! hisztis liba vagyok! elzártam a vizet és magra kentem a tusfürdőt. miután végeztem megtörülköztem és fölvettem a behozott sportmelltartót és a bugyit majd a derekam köré tekertem egy törülközőt. letöröltem a tükörről a párát és egy ronda lány köszöntött vissza rám a tükörből. a szeme vörös volt a sírástól. a szemöldököm fölött ott volt még mindig aseb a szám ahol fölszakadt kezdett beforrni. Miért megint magammal foglalkozok?? gondolat özönömből zaj ébresztett föl. lassan óvatosan az ajtóhoz settenkedtem és kikukucskáltam rajta, egy alak pakolászott nekem háttal. vissza fordultam és a kezembe tűzgolyót formázva indultam el a betolakodóm felé, mellé akartam dobni a golyót hogy megforduljon, de ő megelőzött és felém fordult.3
-ááá-sikítottam ijedteben pedig eldobtam a tüzet ami azonnal el is tűnt.
-css!-fogta be a számat.
-mi a fenét keresel itt?- léptem egyet hátrébb.
-megnéztem hogy hova jössz
-Jake ez nem jó ötlet..
-Zora küldött. hé...- fogta meg a szemembe lógó vizes tincseket és félre söpörte majd az állam alá nyúlva kényszerített hogy a szemébe nézzek, de én kerültem a tekintetét..-kérlek nézz rám- modnta határozottan, de mégis lágy hangon. lassan felé fordítottam kisírt vöröslő szemeimet.- hé.. mi történt?
-szerintem tudod- rogytam le az ágyra lehajtott fejjel.
-igen tudom- sohajtotta és ő is leült mellém.
-mit csináljak?- törtem meg a csöndet amibe eddig be voltunk burkolódzva
-ne tudom.... komolyan! Szereted? -fordultam felé én pedig fölálltam és egy gatyát és egy pólót előkerestem és magamra kaptam.
-azt hiszem igen-nyúltam a karkötőmhöz amit tőle kaptam- de nem vagyok benne biztos....
-az mit jelent?
-azt hogy.... szerelmes vagyok belé de félek. félek hogy mi van ha nem szeret... és tudod mi a legrosszabb az egészben? az hogy minden ilyesfajta gondolatom mi van ha-val kezdődik...
-akkor jelentsd ki!- állt fel az ágyról és közelebb jött a tükörhöz ami a szekrényem belső felén volt felerősítve.
-nem megy...-nyögtem ki fájdalmasan
-nem baj....-simított végig a hátamon Jake
-itt alszol?-kérdeztem kicsi csönd után a tükörkbe nézve
-ha lehet.- mosolygott halványan
-persze. adjak....-kezdtem bele de ő az ágy mellett lévő sporttáskájára mutatott...- ok. használj mindent a fürdőben adok törülközőt.- nyomtam a kezébe az anyagot majd a fürdőből kivonultam de ő megragadta a kezemet és maga felé fordított.
-szeret téged!- mondta a szemebe nézve őszintén.
-elhiszem- indultam ki újra és kiültem az erkélyre a csillagokat bámulva.