Az idegen

 Az idegen

este a kocsi dorombolására ébredtem. nem Bella illatát éreztem, valami  sokkal finomabb parfümnek volt az illata. kinyitottam a szememet  és körül néztem a kocsi hátsóülésén feküdtem. elöl pedig valaki vezetett. hát nem Embry volt??(már megint....)
-mit csinálsz??-hajoltam előre a két ülés között.
-jó reggelt Csipkerózsika-mosolyodott el
-hova megyünk? Bella?
-Bella Jakenl alszik
-és hová megyünk?-kérdeztem újra
-haza viszlek
-ne-mondtam kicsit hangosabban
-mi?
-ne menjünk...
-miért?
-mert nem akarok-folytattam a szócsatát.
-mégis miért?
-mert nem mind1-félre rántottam a kormányt ő pedig lefékezett.előre kászálódtam de teljesen véletlenül csakis pont az ő ölébe sikerült beleülni. ki is tudja hogy miért?! szemembe nézett.
-nem arról volt szó hogy túl gyors vagyok neked. ez nem az cicám?-vigyorgott kajánul. kezét a drekam köré tekerte.
- hülye vagy-nevettem fel-menjünk bulizniiiiiiii! kérlek!
-na nem - komorodott el
-de én ma szeretnék menni bulizni!
-ártott neked az a Dzsuanelló?-úgy nézett rám mint valami félőrültre.
-Juanelló(huanító). és nem. na megyünk?
-nem megyünk sehova. maximum haza. hagyd abba!
-gonosz-kimásztam az öléből és beültem az anyós ülésre.ő csak felnevetett és újra beindította a kocsit. a sebváltóról lecsúsztatta a kezét és a combomra csúsztatta. én pedig meg fogtam a  kezét és az ágyékhoz tettem.- ezt fogdosd ne engem.- megint csak mulatott rajtam. hirtelen dühből vezérelme megfogtam a slusszkulcsot és kihúztam.
-hé kiscsaj mit csinálsz?
-min nevetsz mindig? -szegeztem neki a kérdést
-rajtad, hogy ilyen sértődékeny vagy.
-kapjad már be!- nyújtottam rá a nyelvemet
-leharapom-morgott. komolyan mint valami kutya
-na azt próbáld meg édes-vigyorogtam. beindította a kocsit újra és tövig nyomta a gáz hallani lehetett ahogy a kerekek megcsikordultak. kicsit meg ijedtem amikor már a harmadik kanyart vette be 120km/h.-Embry lassítsd már!-ekkor lerántotta a kocsit az útról. felém fordult és vigyorgott.. közeledni kezdett tudtam hogy mit fog csinálni.
-Embry ne máár- sikkantottam fel amikor elkezdett csiklandozni. tejesen véletlenül úgy dőltem neki a kocsi ajtajának hogy sikerült kinyitni az ajtót. ahogy kifelé hajoltam ott volt egy árok. Embry úgy kapott észbe mint akit kígyó mart meg. megfogta a derekamat és elkezdett maga felé húzni. végül már megint anniyra közel voltunk egymáshoz.
-ma már másodszor-sutyorogtam inkább magamnak.
-majdnem össze törted magadat.
-nem baj- már majdnem megcsókolt amikor észbe kapott és becsukta a még mindig tárva nyitva lévő ajtót. hallottam ahogyan gyorsan veszi a levegőt.
-most már tényleg haza viszlek.-elindította a kocsit. én pedig vissza ültem a helyemre. hazaértünk.
-köszönöm hogy elhoztál. és te most hogyan jutsz haza?-fordultam elé.
-gyalog.-válaszolta egyszerűen
-ne már. akkor vidd el a kocsimat.
-nem köszi. haza gyalogolok én egyedül. de holnap ide jövök jó?
-oké-puszit nyomtam az arcára, és be mentem a házba. annyira fáradt voltam hogy már csak rádőltem a matracra. még mielőtt lecsukhattam volna a pilláimat meghallottam Charlei horkolását és egy darab papírt találtam amin az volt ráírva hogy holnap jövök Bella. ennyi maradt meg és már aludtam is. az éjszaka közepén mocorgást hallottam a szobában. -ki az?- megdermedt a titkos valaki a szoba közepén. felkeltem és felkattintottam a lámpát. egy srác állt ott.-ki a fene vagy te??
-Edward Cullen...............


nah itt a vége majd hozom még a kövit is..:D pusy