Tészta+Csók+Szerelem

Tészta+Csók+Szerelem

- hát nem tudom én ide jöttem mert unatkoztam otthon..
-ééértem- belenyúltam a lábosba és kiszedtem a benne maradt tésztából egyet. a szám fölé lógattam és beleejtettem a tésztát. vettem már ki a következőt de Embry kivette a kezemből.  csúnyán ránéztem úgy nézhettem ki mint egy 4 éves kislány akitől elvették a  a babáját.  nyúltam a következőért és azt is elpróbálta venni de nem hagytam magamat. próbáltam kibújni az öleléséből. a számban ott volt a tészta erre ő is bekapta. a közepénél viszont elcsíptem. kibújtam és felnevetve ugrottam arrébb
-ez így nem érrrr- nyávogta
-de hogy nem!-felkapott és rádobott a kanapéra. fölém tehénkedett de csak óvatosan-mit csinálsz?-sikítottam fel amikor megtalálta a legcikisebb pontomat. le estünk a kanapéról. itt is nevettünk- na most már elég lesz-Embry feje alá tette a kezét a másik kezével pedig cirógatta a kezemet. a szeme annyira gyönyörű volt. hogy áhh. és azon kaptam magamat hogy egyre közelebb jöttem azok a szemek. megcsókolt. a világ legeslegjobb érzése volt. zihálva váltunk el hisz mind a kettőnknek kell az oxigén. az én arcomra is vigyor telepedett úgy ahogy Embryére is.
-szeretlek.- mondta ki azt a bűvös zót amitőla a szívem majd ki ugrot a helyéről
-én is- mosolyogtam. felkeltünk a földről  Embry leült a székre és amikor elmentem mellette ő belehúzott az ölébe.-mit szeretne?
-egy puszit.-nyomtam egy puszit az arcára-nem ide
-hát hova?
-megmutathatom- adott egy csókot a számra kicsit sokáig tartott de nem bántam
-ide nem adhatok.-mosolyogtam
-miért?-biggyesztette le az alsó ajkát
-mert. na de én megyek mert meg seho nem vagyok
-de az ölembe vagy-vigyorgott
-na jó ezek a faviccek.. hát csodálatosak-fintorogtam. felálltam és elmosogattam.
-mi van veled? olyan szótlan vagy.
-semmi csak gndolkozok
-min?
-semmi érdekesen- igazság szerint ne nagyon gondolkoztam semmin max azon hogy Én és Embry. ez kicsit gyors. most jöttem és hát wow.
-te düjös vagy?-kérdezte meglepődötten a hátam mögött.
-nem miért?-fordultam meg. rá mutatott a fejemre. a hajam vöröses színben pompázott. mi a szösz? ajajj. baj van! elindultam az ajtó felé de nem jutottam ki mert valaminek inkább valakinek nekiütköztem.
-hova hova?-kérdezte meg Seth
-mind1 csak messze innen.-motyogtam kétségbe esve.
-összevesztetek?
-nem. valami baj van......
-mi?
-valami jön...
-mi Avril mi aza mi jön?-hallani lehetett a hangjában a kétségbe esést.néma csend felőlem. képek villantak be. egy csapat vámpír köpenyben.
-vámpírok. Volturio-suttogtam remegő hanggal.
-hol? mikor? hányan? Avril kérlek válaszolj!-ekkor már Embry is kijött.-Szólj Samnek!-utasította
-nem tudom. de valami rossz lesz. Seth segíts- sírtam el magamat. annyira rossz érzés kerített hatalmába.
-css nyugi. nincs semi baj. csak mond meg hányan jönnek.
-körülbelül 4-en avyg többen nem látok mást.
-köszönöm. híjuk Cullenéket.
-ne csak őket ne! pont ezt várják! neee-suttogtam rettegve
-mi a baj?
-engem akarnak
-ezért is hívjuk-oda lépett a telefonhoz és bepötyögte a számot.
-de..
-nincs de!-nézett rám szigorúan. 10 percig beszélt velük telefonon. kimentünk a kis rétre. a túloldalon már Cullenék áltak. közelebb jöttek.
-Avril-szólalt mega  titkos látogató
-Edward Cullen?
-és családja- helyesbített a kis kobold Alice.mindjárt itt vannak.-közölte. félkörbe álltak fel a fiúk átváltokztak és elbújtak az erdőben. előtűnt a kis vámpír csapat.
-óó kedves drága Carsline barátom- szól undorítóan nyálas hangon. felállt a szőr a hátamon.
-üdvözlet Félix
-nem éppen boldogságomban jöttem ide. mint kiderült van 1 új jövevény itt. meg mutatjátok- előre léptem.-áhh hogy hívnak?
-Avril

-Avril én Félix avgyok. Carsline az a kislány mire képes?
-varázsló
-ah szóval csak egy kis boszorka. és a farkaskák?-nézett az erdő felé.
-az nem ide tartozik.-morogta Edward
-jaj fiam e légy ennyire mogorva. na te kicsi boszorka mutasd meg hogy mire vagy képes.-előre hoztam 2 olyan lényt akitől mindig is védtek minket. egy vámpírt és egy fejvadász.  fejvadász nagyon ismerős volt.
-Avril?Avril Marie Swan?-szólalt meg a fejvadász.Tomas- óó kislány a múltkor már megjártad- még mindig rajta volt a kezemen azokat sebek amit ő okozott. próbáltam eltakarni.
-akkor melyiket választod?
-van olyan lehetőség hogy egyiket sem? motyogtam inkább magamnak.
-látsz olyat?
-akkor legyen a vámpír-sóhajtottam

Tomas

-Tomas-elengedték a fejvadászt.                                
-erről nem volt szó-mondtam haragosan
-ő kért rá-szabadkozott.
-egy mocskos fejvadász szava többet ér?-sziszegtem felé
-megkérdőjelezel?
-hazudnék ha azt mondanám hogy nem-pimaszkodtam
-Jane -morogta mérgesen és előre lépett egy  ugyanolyan vörösen izzó szempár. lehúzta a fejéről a csuklyáját. szőke haja miatt még jobban izzottak kísérteties szemek.
-nem kell-szólt közbe Jasper-vissza fogja magát- nyugalom hullámokat küldött felém.
-akkor este 7-kor Avril és Tomas itt találkoznak.-ezzel már el is tűntek. akkor ra düh tolongott bennem hogy elárultak Cullenék.
- mi a fenéért kell ilyet mondani- kiabáltam- Jasper hagy abba-kiáltottam rá mert megint nyugalom hullámokat küldött felém. annyira dühös voltam hogy felgyújtottam egy fát. Jared farkasnak még volt annyi ideje hogy elugorjon a hatalmas fenyő útjából. a fiúk is vissza jöttek hozzánk emberi alakban. Embry hozzá nyúlt a sebes kezemhez- ne nyúlj hozzám-sziszegtem még mindig dühtől izzó szemekkel. elindultam az erdő felé hogy szétcsapjak valamit. próbáltam lenyugtatni magamat nem sok sikerrel. valaki átölelte a derekamat és lehúzott az avarba.
-nyugodj meg jó- suttogta a ülembe
-nem bírok-motyogtam-Seth az nekem nem fog menni-fordultam hátra és a nyakába borultam- nem megy. ő egy fejvadász
-akkor pedig most elkezdünk gyakorolni. most van 3 óra van 4 óránk 7-ig- lelkesedett be.és fel is pattant.
-arról szó sem lehet hogy rajtad gyakoroljak- fogtam meg a kezét és vissza húztam magam mellé.
-miért?
-mert majd megoldom elég sokat tanultam már ahhoz hogy sikerüljön. vagyis... remélem hogy menni fog. sőt biztos.
-figyelj egyikünk sem akarja hogy bajod essen. főleg ahogy hallottam a gondolataimban Embry sem.
-Tudod?-bólintott- mi lesz ha meg öl?
-nem fog. nem hagyom jó?-fogta meg a kezeimet és elkezdett játszani az ujjaimmal.
-jaj Seth köszönöm hogy utánam jöttél. mert különben nem tudom hogy mit csináltam volna annak érdekében hogy megnyugodjak és tisztán tudjak gondolkodni.
-elmeséled honnan ismered?
-igen. minket mindig arra tanítottak hogy kerüljük a vámpírokat a vérfarkasokat és legfőképpen a fejvadászokat. egyszer Zorával kint voltunk az erdőben meg még pár évfolyam társaink. sötét volt már úgy 11 lehetett amikor valami megreccsent az erdőben. mindannyian körbenéztünk amikor az egyik srácot elkapták. őt ott a helyszínen meg is ölték. mi elindultunk be az erdőbe oda is követtek. nagyon meg voltunk ijedve Zorával. Hallottunk ahogy a másik fiút is elkapják valami borzasztó volt végig hallgatni ahogy kiabált de őt nem ölték meg. sikerült kiszabadítanunk amikor Zorát is elkapták.majd engem is. majd meg fulladtam annyira össze szorítottak a láncok amik a testemre voltak tekeredve. aztán ránk találtak a tanáraink és megölték szinte az összes fejvadászt kivéve Tomast ő elhurcolt engem és egy barlangban akart megölni. mint kiderült azért akart megölni mert én nem voltam tiszta varázsló sőt nem is varázsló hanem mint te is tudod ninfadora voltam. a bal kezemet össze vissza harabdő
álta karmolta.végül rám találtak akkor már alig éltem. nyílt töréssel, vérveszteséggel és agyrázkódással vittek kórházba. miután felébredtem kiderült hogy amnéziám lett. úgy fél óra után minden beugrott mint kiderült csak átmeneti emlékezet kiesésem volt. 1 hónap után kiengedtek. kész depressziós voltam. féltem hogy Tomas valamelyikőnkkel végezni fog. a balesetre két hónapra Claire a nénikém agyvérzést kapott és meghalt. körülbelül már a 100-dik önsanyargató kísérttel próbáltam amikor Zora és a szülei magukhoz fogadtak. utána pedig ideköltöztem és most is egy hatalmas nagy bajban vagyok ugyanazzal az emberrel akitől mindig is rettegtem.- néztem a földet Seth viszont felemelte a fejemet az államnál fogva.
-nem lesz baj ezt én ígérem neked. -adtam neki egy puszit az arcára.-gyere negyed 7 menjünk vissza.-elkezdett már sötétedni kint álltunk a réten. nagyban gondolkodtam amikor rájöttem egy hatalmas rejtéjre ami számomra érthetetlen volt.
-meg van!
-mi?-szóltak egy emberként
-tudom már miért rendezték 7 utánra a "találkozónkat" azért mert akkor a Volturiis be tud neki segíteni hogy teljesen eltüntessenek a föld színéről aztán pedig a Cullenéket és titeket.-mutattam itt a farkasokra- a francba már! miért nem jutott előbb eszembe!
-semmi baj mert mi is készülődtünk-ekkor előlépett Zora. hatalmas meglepődés lehetett az arcomon mert Zozo elkezdett mosolyogni.
-te.... itt?-öleltem meg
-igen én itt.- vigyorogva tolt el magától de a vigyora hamar le is hervadt.-azért jöttem mert most költöztünk ide és Jared már meg is rohamozott ezzel a Tomasos hírrel. mielőtt megkérdeznéd miben tudok segíteni nektek a válaszom az hogy velük.- mutatott arra a két alakra ki most jött elő az erdő sűrűjéből. Alec és Jane volt az.
-ti mit kerestek itt?
-segítséget neked.
-és hogyan?
-hát elég sokkal tartozunk neked és másoknak. majd elmesélem mivel. Tomas viszont nem készült fel erre- adott egy egy fadobozt. kinyitottam és benne volt egy nyaklánc rajta pedig egy medál.- ez egy védő medál amíg rajtad van addig Tomas nem tud neked ártani.-fetettem a nyakláncot a nyakamba ami egy kis ideig világított is.

Nyaklánc amit Avril kapott

-ez az jelenti hogy bekapcsolt?-kérdezte kicsit elviccelve- van hozzá távirányító is hogy ki-be lehessen kapcsolgatni?
-nem tudok róla-mosolygott Alec.
-a terv a következő-szólt közbe Jasper.-ahogy ti az erdőbe hadakoztok-itt rám mutatott-addig mi az aprt flé csaljuk őket és ti fiúk-itt a farkasokra-ti ott széttépitek Félixet senki márt csak őt. mint Alec tudósított róla vannak akik csak később scatlakoznak hozzájuk addigra visszaérünk ide a tisztásra és Tomasnak is vége. nah és itt kezdődik a bunyó-vigyorodott el és Emettre nézett- Avril itt marad és segít nekünk.
-és én..én..én?-kérdezte Bella bizonytalanul
-te, te nem tudom-mondtam
-én,én,én lent maradok a rezervátumban-dobta föl az ötletet.
-támogatom-mondtuk egyszerre
-ellenzem-mondta Edward
-nem hinném hogy sok beleszólni valód lenne vérszívó-köpte oda Jacob-ideje beismerned hogy Bella engem választott-ölelte szorosabban Bellát magához-én döntöm el hogy mi biztonságos és mi nem. Értve vagyok?
-de Jasper Avrilel mi lesz?-kérdezte kétségbe esve  nővérkém
-itt maradok- mondtam komolyan
-azt már nem- ellenkezett. valahogy gondoltam hogy ez lesz a válasz-akkor én is maradok
-Bella nem tudsz segítséget nyújtani nekünk és így Jake és jobban tud koncentrálni-mondtam
-mindjárt itt vannak- mondta Alice. Embry megfogta a vállamat és maga fel fordított.
-egy perce elrabolhatlak?-bólintottam. arrébb mentünk.. -kérlek vigyázz magadra. kérlek. szeretlek-csókolt meg de most ez nem olyan csók volt mint az előző. most ebbe benne volt a féltés, aggodalom és a szomorúság.
-hidd el meg lesz. én is szeretlek. te is jó?-bólintott. visszindultam. kicsit ideges voltam hisz 5 perc múlva meghalok.  Set is oda jött és megölelt
-vigyázz magadra. én peig rád vigyázok.
-ok-suttogtam a nyakába- te is vigyázz kérlek és ha valami  probléma lesz akkor hagyatok ott.
-arról szó se lehet- tolt el magátol. nyomott egy puszit az arcomra és újra átölelt.
-Seth itt vannak mindjárt menj-mondta Zora. adott a homlokomra egy utolsó puszit és beszaladt az erdőbe.
-menj te is-néztem rá
-nem nekem maradnom kell.-figyetem rettegve az erdőt amikor előre lépett Tomas.
-kezdhetjük kislány? vagy maradsz egy helyben és úgy végzek veled- undorítóan vigyorgott
-kezdjük vagy még fényezed a kis egódat?-kérdezte pofátlanul. mit is kéne várni tőlem. túl akartam lenni ezen. viszont halálosan féltem hogy valakinek baja esik. még én aggódtam értük nem is magamért. Tomas elindult felém és pedig elkezdtem futni a megbeszélt útvonalon. már kezdte is az "üldözősdit". jobbra pillantottam és megláttam a kis homokszínű farkast aki mellettem loholt és csak engem nézett. rámosolyogtam vagyis csak próbáltam hisz figyelnem kellet nehogy elkapjon ez a vadbarom. Edward a fejem fölött ugrándozott. balra pedig Embry vágtatott farkas alakban. leértünk a partra amikor mindegyikőjük rávetette magát az üldözőre én kifulladva borultam a homokba. fel  álltam amikor mát felbírtam és felültem Embry hátára. csak úgy süvített a  szél mellettünk ha nem ilyen körülmények között lennénk akkor még sikítottam volna is az örömtől de most még kapaszkodni is nehéz volt. visszaértünk a tisztásra ott már nagyban harcoltak Cullenék. lehet hogy nekem is el kellett volna mennem Jakkel. annyira erőtlen voltam mint még soha eddig. aztán minden olyan gyorsan történt........ egyik pillanatról a másikra egy hatalmas szőrcsomó repült el mellemet. Embry volt az. -Embry-sikítottam. és már szaladtam is. de valamiért az oldalam és a csuklóm nagyon fáj. lihegve  érkeztem meg Embryhez de már ott volt Carsline.
-Embry-rogytam le mellé. a keze tele volt sebekkel és a lába nyíltan eltört
-csak az eszméletét vesztette a csontjait meg vissza rakom a helyére mielőtt beindul a gyors gyógyulás. már el is kezdődött-Edward Jacob és Sam megfogták az ájult Embry-t és elvitték a Cullenék házába.
-gyere Avril- húzott fel a földről Seth. elmentünk hozzájuk adott egypohár vizet
-köszi- belekortyoltam az életmentő italba. teljesen ki voltam száradva.-biztos jól lesz?
-igen.-simogatta meg az arcomat.

hát ennyi lenne ez a rész komikat léccci!!!!!!