itt a kövi*.*

Fájdalom

hát édeseim előre is Boldog Újévet Kívánok!
nah de mint kérte Erna és el ne felejtsem babám is ezét meg írtam a kövit!

amit láttam az egyszerűen undorító és fájdalmas volt. Ciara a suli kurvája éppen ott flörtölt Embryvel ki kicsit sem zavartatta magát. hatalmasat kellet nyelnem ahhoz hogy letűrjem a haragomat. bár belül majd szét vetett a méreg. remegő kézzel fogtam meg a tálcát és vettem el egy almát és egy vizet. és leültem az asztalvégébe.
-sziasztok-mosolyogtam kedvesen vagyis csak inkább vicsorítás lett belőle. a fiúk furcsán néztek rám kivéve Embryt aki még mindig azon a lotyón legeltette a szemeit. vagyis csak a hatalmas kannáin. undorító volt. az alma nem akart lemenni a torkomon, többször is félre nyeltem amikor Ciara mégig húzta  akezét Embry combján. ez nekem nem megy!-Embry beszélhetnénk?-kérdeztem kicsit mérgesebben a kelleténél. miről is beszélek a barátom és most csal meg a szemem előtt. bólintott és elindult kifelé. megálltunk az ajtó mögött ahol senki sem látott minket. -nem fogok bocsánatot kérni amiért beleszólok de te mit csinálsz? vasárnap megcsókolsz azt mondod hogy szeretsz hétfőn megcsókolsz ölelgetsz ma meg-szünetelnem kellet nehogy előtörjön a sírás belőlem. nyeltem egy nagyot- ma meg ott enyelegsz azzal a lotyóval.
-tisztázzunk valamit. nem enyelegtem ciarával. tudod hogy téged szeretlek. ő jött oda.
-biztos. én nem éppen úgy láttam mintha szeretnél mert ahogy láttam nem ellenkeztél annak ahogy ott simogatott, te pedig csak legeltetted a majd ki ugró szemeidet azokon a szlikon golyókon.-pöffögtem. igaz féltékeny voltam de jogosan!
-aha itt van a kutya elásva! te féltékeny vagy!-vigyorodott el
-jaj Embry nem erről van szó! hívd ahogy akarod de én ebből nem kérek-a vigyor az arcáról egyre inkább lekonyult.
-Avril beszéljük meg.-könyörgött
-nincs mit meg beszélni-ráztam a fejemet
-Avril ne csináld! hidd el annyira szeretlek mint mást soha eddig.-emelte fel az államat
-én elhiszem de nem látom-motyogtam-szia Embry-suttogtam. vissza mentem az ebélőbe összeszedni a cuccaimat. a fiúk szomorú képet vágtak amikor felvettem a táskámat a hátamra. kimentem az ebédlőből és elmentem Embry mellett. falnak támasztott fejjel állt. egy könnycsepp kigördült a szememből. Jacob a parkolóban ért utol.
-Avril! várj hazaviszlek!
-oké, köszi.- hazavitt bent Bellával futottunk össze.-szia. te megint itt?-kérdeztem a konyhában lévő nővéremtől.
-miért hol legyek? mi baj?
-semmi-ültem le az asztalhoz
-avril. nem tudsz hazudni. Jacob! kérlek had tudjam meg!
-akkor én megyek is-és már el is tűnt de előtte adott egy csókot Bellának.
-szakítottunk-suttogtam. és a könnyeim elkezdtek folyni az arcomon.
-jaj sajnálom. mit tett?
-van a suliban egy kurva és vele enyelgett én erre felkaptam a vizet kihívtam Embryt és megmondtam neki hogy én ebből nem kérek.-hüppögtem. ő pedig át ölelt. -a fiúk hülyék.
-miért hülyézed le a férfi nemet?-kérdezte apu
-hosszú-mondta Bella. felmentünk a szobába és ledőltem az ágyra. volt valami kemény a hátam alatt. kihúztam és egy levél volt. rajta hogy Embry
Avril
sajnálom amit tettem nem tudatos volt. tényleg, hidd el. kérlek ne csináld adj nekem még egy esélyt. egy utolsó esélyt. idióta vadbarom voltam. megértem ha nem adsz második esélyt. én akkor is szeretni foglak.
Örökké......
          Embry
még egy kicsit tartottam a kezembe a levelet és utána pedig elengedtem. az pedig a földre hullott.