25.fejezet

Ha minden igaz és jól számoltam, 24 fejezetet írtam meg nektek. és ez lesz a 25. fejezet tessék olvasgatni!

25.fejezet

egész este egymáson lógtunk, kézen fogva sétáltunk a parton, figyeltük a naplementét pont mint két szerelmes tini. hisz azok is voltunk,két szerelmes tinédzser.
- figyelj ln komolyan sajnálom azt az estét!- suttogta amikor a parton ültünk a kedvenc kis szirtünkön és néztük ahogy a tenger szépen lassan vörösen ringatózik a lemenő nap fényében. ezt pont nem akartam fölhozni
- Figyelj Seth.- fordultam felé, és magam fel fordítottam az arcát. majd a nyaka köré fontam a karomat és magamhoz húztam és megcsókoltam- nem érdekel-suttogtam és maga biztosan a szemébe néztem- kérlek felejtsük el az egészet.- mondtam és újra hozzá érintettem az ajkamat az övéhez.
- amúgy... átjössz hozzánk aludni?- kérdezte félve
-őőő persze, csak előtte szerintem haza ugrok apuhoz, és beszélek velük, vagyis Bellával és apuval. azért az a három év az sok.- mosolyogtam rá kedvesen. - de utána egyenesen rohanok hozzád. ígérem sietek.
- okés, rendben. van mit bepótolnunk ezalatt a három év alatt.- mosolygott rám majd a derekamnál fogva magához húzott és nyomott egy puszit az arcomra. - aztán siess- suttogta két csók között és neki döntött a kocsim ajtajának. mielőtt még jobban elmélyítettük volna a csókot fölemeltem a kulcsomat és a hasába szúrtam óvatosan.- gonosz.- morogta vigyorogta én pedig kuncogva beültem a kocsiba. majd beindítottam a motort és elhajtottam.

Apuékkal végig beszéltük ezt a három évet ami velem történt oda kint, és ami itt Froksban történt. Kiderült, hogy Bella akkor jött össze Embryvel amikor engem kerestek. elég furcsa történet volt az egész. Embry és Bella azon az estén akadtak egymásba amikor bulizni mentünk. Mint a ketten csont részegek voltak,és Embry hát..... szépen szólva lefektette Belllát, akitől teherbe is esett. de Bella elvetette a gyereket. és hát így most tök nagy lámúrban élnek. kicsit bizarr, de legalább boldogok..... és mint kiderült még: Embry megkérte Bella kezét! ezt pont akkor mondták amikor ittam és az egészt szegény apu arcába köptem.
-hogy mi van???- kérdeztem még mindig fuldokolva és apunak hoztam egy törülközőt, amivel letudta törölni az arcára köpött barack levet.- Mármint gratulálok!-vetettem a nyakába magamat és jó erősen meg szorongattam.- na mutasd már!- ugrándoztam mint egy kisgyerek, miközben a kezét rángattam,hogy meg mutassa élete nagy szerelmétől kapott gyűrűjét. Bella fölemelte a kezét és megláttam életem legszebb eljegyzési gyűrűjét.- ez valami eszméletlen! Istenem, de jó!- öleltem meg még egyszer.
-és te leszel az én kicsi legfőbb koszorús lányom!- vigyorogta örömmel teli szemekkel. az én szememben pedig könnyek gyűltek
-köszönöm Bella. nálad jobb testvért az ember nem is kívánhatna!- öleltem meg elérzékenyülve.- Istenem már ennyi az idő!- pattantam föl az asztalhoz az órára pislogva. negyed 10. - bakker, Seth meg fog nyúzni!-  rohantam el a vendég szobáig összedobáltam pár szükséges cuccot. majd vissza vágtattam a konyhába,és nyomtam egy egy puszit mindenki pofijára.- sziasztok!  apu elviszem a Fordot!- ugrottam le a verandáról és gyorsan beleültem a kocsiba, és tövig nyomtam a gázt La Pushig. Út közben pedig föl hívtam Seth-tet.- baromira sajnálom, csak annyira elment az idő!- szabadkoztam de félbe szakított.,
-nem baj! de vigyázz már mert megölöd a kocsi motorját ha iylen gyorsan mész.- nevette, én epdig a sebesség mérőre pillantottam és lassítottam mert 160 km/h- val mentem.a motor megkönnyebbülve, búgott fel.- ez már jobban hangzik- sóhajtotta Seth is megkönnyebbülve- merre jársz?
- Türelmetlen mindenedet! Most fordulok e a főútról.
- én türelmetlen?! Ki késett?
-Kabd be- morogtam- de azért még szeretlek!
-mit? és kiét?.
-a sajátodat. tudod azt a kis valamit ami a lábad között lóg. És nagyon remélem hogy van és nem vagy transzvesztita.- kuncogtam
-tájékoztatlak, hogy van ott Valami!
-húh..micsoda megkönnyebbülés! a picsába!- rántottam félre a kormány szitkozódva mert egy kamion kivágódott elém, az utolsó pillanatban.
minden rendben?- kérdezte rögtön aggódva.
-ja.  persze na mindjárt ott vagyok. puszi!
- oks szia!- tette le a telefont én pedig fölkanyarodtam a felhajtójukra. az ajtó kivágódott és Seth lépett ki az éjszaka sötétjébe.- mi történt? - aggódott még mindig, majd végig nézett rajtam hogy minden rendben van-e.
- nyugi! csak kijött elém az utolsó pillantban egy kamion én meg nem figyeltem.-simogattam meg édes kis arcát. majd nyomtam rá egy puszit. Seth kikapta a hátsó ülésről a táskámat majd kezemet megfogta és be vonszolt a házba.
-Anyu!- szólt Seth újra a konyhába sürgölődő forgolódó édesanyjának. Sue fölemelte a fejét és amikor meglátott rohanva tette meg felém azt a pár lépést és megölelt.
-Avril, kicsim. Szia!- nyomott egy puszit az arcom mind két oldalára majd eltolt magától és végig nézett rajtam.- gyönyörű vagy pont mint eddig!- mosolygott örömmel teli szemekkel.
- Sue. Szia!. te is nagyon jól nézel ki!- dicsértem meg, és tényleg igaz volt. Sue nagyon jól tartotta magát. tökéletes arcán csak pár apró szarkaláb mellett volt csak néhány ránca. vékony testalkata ugyan olyan maradt, mint volt.-Leah?- érdeklődtem szeretett barátnőm után
- Leah elköltözött Paulal él. És a kisfikkal Jassnel.
-komolyan? Leahnak lett egy gyereke Paultól? hót ez nagyon jó- mosolyogtam idáman. Ténylg nagyon örültem hogy Leah megtalálta a boldogságot főleg, hogy Paulal, és egy kisgyermekük is lett. ennél jobb élete nem is lehetett volna Leahnek. Csomót beszélgettünk lent a konyhába. Seth ezalatt a három év alatt teljesen magába zuhant, ami persze csak nekem köszönthető. hisz én voltam aki itthagyta, én voltam az aki tönkretette az életté. nagyon nagy lelki ismeret furdalásom volt.
-ő anyu mi szerintem föl megyünk.- állt fel Seth az asztaltól megfogva a vállamat, én is nagy nehezen talpra álltam és fölsétáltam Seth után az emeletre.- Figyelj Av, mindjárt jövök.- mondta és ideges léptekkel indult kifelé a szobájából de én megállítottam.
-Ne!-kaptam el a karját utána ugorva.- igaza volt!- suttogtam,mire ő kikerekedett szemekkel nézett.- tényleg az én hibámból volt az egész.
-Avril, nem a te hibád volt és egyébként sem mondhatna ilyeneket.!-mondta idegesen és fölemelte a fejemet.
-de...! nem akarom hogy veszekedjetek. és én sem akarom, hogy mi veszekedjünk- suttogtam félve, hogy talán megutál vagy ilyesmi.
-Avril kérlek emeld föl a fejedet.- mondta lágyan. majd amikor óvatosan fölemeltem a tekintetemet rá ő megcsókolt. kicsit késve de vissza csókoltam, megfordultunk és neki döntött az ajtónak. forró tenyere bejárta a hátamat, végig le a gerincemen, egészen a derekamig, ott meg állt a két oldalánál. az én kezem pedig felvándorolt izmos felsőtestén  egészen a nyakáig ott a nyaka köré fontam a karomat az egyik kezemmel a másikkal a hajába túrtam. a fejemet oldalra biccentve mélyítettem el a csókunkat, nem tudom teljesen elhagyott az idő érzékem. nem tudtam mióta, és mennyi ideig tart ez a csók. most inkább a jelen számított és az hogy Ő itt van nekem.

-Alszol?- suttogta mikor már az ágyban feküdtünk és bambultuk a tv-t. vagyis én becsuktam a szememet.
-nem.
-most már nem? vagy eddig sem?- kérdezte én pedig kinyitottam a szememet és felé pillantottam, majd feljebb tornásztam magamat és még jobban belefészkeltem a karjába magamat. Pont mint egy kiscica.
-eddig sem.- tettem a fejemet a mellkasára és hallgattam egyenletesen gyors szívét.- volt olyan lány akibe szerelmes voltál előttem?- szaladt ki a számon a buta kérdés.
-.őő igen volt. de ha most vissza gondolok már nem tartom annyira szépnek és különlegesnek mint akkor. most már nekem Te vagy a fontos.- nyomott egy puszit a fejem búbjára. ez egy kicsit megnyugtatott, de még mindig kíváncsi voltam, hogy ki is lehetett az a lány. lehet hogy soha sem tudom meg, vagy talán majd egyszer elárulja. mivel nagyon fárad voltam ezért elnyomott az álom Seth mellkasán.