_

Hát igen itt a friss most kicsit hosszabbra sikerült remélem egy ideig kibírjátok :)

Jah és el ne felejtsem aki azt gondolta hogy Zora az a Zora-e aki Jared Costa húga az jól hitte;) jah és komikat!!!!!!

itt állunk Emilyék háza előtt és várom hogy Jacob rászánja magát arra hogy belépjünk a házba. gyere már! tátogtam neki mire ő csak rázta a fejét majd mély levegőt vett és részlegesen kifújta. majd megtette bizonytalanul az első lépést amikor már közel volt megragadtam a kezét és berángattam a házba. amikor beértünk szinte egyszerre szólatunk meg.
-TE???-kérdeztük mire mind kikerekedett szemekkel néztek ránk.
-ti ismeritek egymást?-kérdezte Embry meglepetten
-igen.-mondtuk amikor már megöleltük a másikat.
-hiányoztál-mondta elérzékenyülve
-te is nagyon, de mikor jöttél ide?
-tegnap előtt
-és nem akartál szólni?-vontam kérdőre
-de csak meg akartalak lepni-mondta pironkodva-és amint láttam ez sikerült is
-csajok mi is itt vagyok-köszörülte meg a torkukat Seth és Jake
-Seth!-ugrottam a nyakába és megcsókoltam ő pedig csak nevetett.
-szia szépségem!rég láttalak.
-miért nem ébresztettél föl?-vontam kérdőre
-nem akartalak
-de bolond vagy-borzoltam össze párcentis haját
-bocsi csajszi de el kell rabolnom Rómeót, mert itt az őrjárat ideje-mondta Paul és karon ragadta "Rómeót". megrökönyödve néztem Zor vigyorgó arcát.
-te....tudni...egyészet??-makogtam értelmetlenül
-igen. tudod tünde, vámpír, boszorka-hadonászott a kezével magyarázás közben
-jaj igen!-ugráltam. úgy 10 felé kezdtük furcsállni hogy nem jöttek vissza-nem nézzük meg őket?


-de, oké-bólongatta és az erdő felé vettük az irányt. a szakadéknál járhattunk amikor lefagyva megtorpantunk. egy vörös hajú nő szökdelt a túlsó parton.-Vármír-sziszegtük egyszerre.

-lányok maradjatok ott!-kiáltott ránk Carlisne. nem bírtam nézni ahogy üldözik Victoriat Cullenék és a fiúk. egyszer csak a nő elrugaszkodott a szikla tetejéről és elugrott. majd a túlparton leérkezve egy utolsó pillantást vetett és eltűnt. egyszer csak egy csobbanást hallottunk meg majd hörgéseket és csattogásokat. oda kaptam a tekintetemet és láttam amint Paul a fogát csattogtatja Emmett felé aki a patakban állt és vicsorított.
-ELÉG!-ugrott be a vízbe tűz piros hajjal a dühtől. csak az volt a baj hogy a folyónak nagy volt a sodrása és majdnem elvitt. de Em még időben megfogta a karomat és talpra állított.-Emmett menj vissza!-parancsoltam a nagytestű még mindig sötét szemekkel vizslató vámpírnak. ő pedig kis idő után egy utolsót oda fújtatott a farkasnak és elhagyta a vizet. a sodrás már megint kiborított az egyensúlyomból de Seth időben a karom alá nyúlt és kiemelt a vízből-köszi
-Avril!! Seth! Paul meg a többiek irány haza!-utasított Sam. Seth peig föl akart kapni de én kitértem az útjából és a bokrok felé vettem az irányt.
-bocsi de most nem.-néztem rá bocsánat kérően mire ő csak megértően biccentett.-Paul átváltoztál?-kérdeztem a bokrokat
-igen-morogta dühösen és kitrappolt a fák közül
-közelebb jöhetek?-kérdeztem félve mert nem tudtam mikor fog átváltozni
-persze-fogta meg a felé nyújtott kezemet és közel vont magához
-ha azt mondom hogy nyugodj meg meg nyugodsz?
-talán, ha kapok hozzá egy puszit és ölelést.
nyugi Paul-álltam lábujjhegyre és nyomtam egy puszit az arcára majd megöleltem, mire Seth kelletlen hangon felmordult.
-hé! Ryan az az én barátnőm!-szinészkedett
-Clearwater bocs de most már az enyém-mondta és fölkapott.
-engem nem kérdez meg senki?-háborogtam én is szinészkedve
-nem!-vágták rá egyszerre. mire én mérgesen felmordultam-talán
-én Jaredet szeretem!-sipítottam amikor megláttam a bokrok közül kijönni mire ő csak átvett mint egy kis gyereket.
-hallod haver. lecsúsztunk Costa ellopta a csajunkat!-morogta elégedetlenül Paul
-aki jó pasi az az is marad-vigyorgott büszkén az említett és letett a földre. én pedig oda szökkeltem Sethhz aki csak átölelte a derekamat.
-figyeljetek, ami az előbb történt a határnál abból ugye nem lesz balhé?
-attól függ-válaszolták
-mi az hogy attól függ?
-attól függ hogy a vérpiócák mennyire lépték át a határt.
-nem akarok balhét-suttogtam, mire Seth belepuszilt a fülembe. ami sípolni kezdett-áááá.-kaptam a fülemhez hogy tompítsam a sípolást.-ezt miért kellet. nagyon rossz.
-jól esett-válaszolta pimasz mosoly kíséretében egy vállrándítással. mire én is bele pusziltam az ő fülébe-áááú ez tényleg szar-tapasztotta be ő is sípoló fülét.
-látod! Sethei!
-igen?-nézett rám bambi szemeivel
-nem szeretnél cipelni?-válasz nélkül fölkapott.-de nem kell ha nem szeretnéd.-mondta mire ő betapasztotta a számat a sajátjával. torok köszörülésre rebbentünk szét.
-mi az?-kérdezte Embry mosolyt vissza fojtva.- csak kapart a torkom-kuncogta mire én gyerekesen ráöltöttem a nyelvemet.-vigyázz kicsi lányka mert leharapom!-morogta vészjóslóan mire Seth megint nyomott egy apró puszit a számra.
-szeretnék majd valamit kérdezni-mondta a szemébe nézve.
-oké de hozzánk megyünk. és nincs duma itt nagyon biztonságban vagy.-mondta ellenkezést nem tűrő hangon. amikor már a küszöbön álltunk Seth letett és összekulcsolta ujjainkat. mivel elég hűvös volt jó volt Seth közelében lenni.
-nem megyünk be?-kérdeztem dideregve
-ja de-mondta és behúzott a csöppet nagy házukba.
-az a rohadt élet ez hatalmas.-néztem végig az előttem lévő konyhán és nappalin.
-hát igen, anyu itt vagyunk!-kiabálta Seth mire egy középkoró nő jött ki a konyhából kezét törölgetve a kis konyharuájába
-sziasztok! áh, biztos te lehetsz Avril. Seth már sokat mesélt és áradozott rólad-mondta és megölelt-Sue vagyok
-remélem csak jókat.-pillantottam hátra a mögöttem lévő srácra aki átölelte a derekamat hátulról és a vállamra helyezte az állát.
-opsz neked van olyanod? én eddig csak az önfejű, makacs oldaladat ismertem-kacsintott rám mire én eltolva magamtól belebokszoltam a vállába.
-jáj de szeretlek!-grimaszoltam
-jól van na. tudod hogy csak a jókat mondom, a srácoknak pedig a rosszakat.
-én apunak csak a rosszakat szoktam
-van olyanom?-kérdezte megleppetten
-nincs-öleltem meg
-gyertek gyereke, egyetek valamit
-köszi anyu de már ettünk.-mentett ki a kényszer töméstől-Emily meg etett
-jaj az a lány hogy bír annyi far férfit.-harapta el a mondatot.
-anyu mindenről tud-világosította fel édesanyát Seth
-komolyan?-nézett rám nagy szemekkel
-igen. habár az az igazság hogy én az első perctől tudtam mindent. mert én is egy ninfadora vagyok. ami annyit tesz hogy a hangulatom által változik a hajam színe és még boszorkány.-mondta röviden-tudom ez így sok
-talán-mondta megdöbbenten édesanyja
-öhm anyu mi kimegyünk egy kicsit-húzott a kis ajtóhoz.
-oké.-Seth pedig kifelé kezdett húzni a kis ajtón. rögötön megpillantottam hála a látásomnak ami eléggé kifinomult volt. ott volt egy hinta. én pedig mint egy 5 éves oda ugráltam és belecsücsültem.
-de jó.nálunk a koleszba nem volt hinta.-mondta vigyorogva miközben meghajtottam magamat a hintán.
-komolyan?
-igen. sajnos...
-akkor most mindent bepótolunk.-vigyorgott
-okés-vigyorogtam rá cinkosan
-mit szólsz egy mozihoz?
-rendben
-vidámpark?
-még jobb
öhm elmenni bulizni megint
-istenem tudsz még jobbat?
-erre vártam. mondjuk egy nagy velem?-hajolt közeleb
-hmmmm.... egy nap egy 24 órás nagy csak egy ilyen sráccal....ki nem hagynám-csókoltam meg szenvedélyesen de nem tartott sokáig mert a mobilom csörögni kezdett.-bocsi. igen?

-szia Avril Nathan vagyok-szólt bele az ismert hang amitől lefagyott az arcomról minden ezelőtti érzelem